A kismalac �s a farkasok

Volt a vil�gon egy kis malac, annak volt egy kis h�za egy nagy rengeteg erd� k�zep�n. Egyszer, amint ebben a kis h�zban f�z�getett mag�nak, odamegy egy nagy, ordas farkas, besz�l az ajt�n:

– Eressz be, kedves malack�m, nagyon hideg van idekint, f�zom.

– Nem eresztelek biz �n, mert megeszel.

– Ereszd be h�t legal�bb az egyik h�tuls� l�bam.

A kis malac beeresztette az egyik h�tuls� l�b�t. Hanem alattomban odatett egy nagy faz�k vizet a t�zh�z. 

Kicsi id� m�lva megint megsz�lalt a farkas: 

– Ugyan, kedves kis malack�m, ereszd be a m�sik h�tuls� l�bam is.

A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se �rte be, hanem egy kis id� m�lva megint besz�lott:

– Kedves kis malack�m, ereszd be a k�t els� l�bam is.

A kis malac beeresztette a k�t els� l�b�t is; de a farkasnak az se volt el�g, megint megsz�lalt: 

– �des–kedves kis malack�m, eressz be m�r eg�szen, majd megl�sd, egy ujjal se ny�lok hozz�d. 

Erre a kis malac egy zs�kot sz�pen odatett a ny�l�shoz, hogy amint a farkas j�n h�ttal befel�, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zs�kba farolt be. A kis malac se volt rest, hirtelen bek�t�tte a zs�k sz�j�t, lekapta a t�zr�l a nagy faz�k forr� vizet, leforr�zta vele a farkast, azut�n hirtelen felm�szott egy nagy f�ra. A farkas egy darabig ord�tott, mert a forr� v�z �gy levitte a sz�r�t, hogy egy sz�l se maradt rajta. Azut�n addig h�nyta–vetette mag�t, m�g utolj�ra ki�dzott a zs�k sz�ja. Kib�jt bel�le, szaladt egyenesen seg�ts�get hozni. Vissza is j�tt nemsok�ra vagy tizedmag�val. Elkezdt�k keresni a kis malacot. Addig–addig kerest�k, m�g valamelyik csakugyan megl�tta a fa tetej�n. 

Odamentek a fa al�, elkezdtek tanakodni, hogy mit�v�k legyenek, mi m�don fogj�k meg a kis malacot. Mert egyik se tudott a f�ra felm�szni. Nagy sok�ra azt�n arra hat�rozt�k, hogy egym�s h�t�ra �llanak mindny�jan; mint a l�deci bir�kok, �gy azt�n a legfels� majd csak el�ri. El is kezdtek egym�s h�t�ra felm�szni. A kopasz maradt legal�l, mert f�lt feljebb menni. �gy h�t a t�bbi mind az � h�t�n volt. 

M�r olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hib�zott. Az az egy is elkezdett m�r m�szni. Akkor a kis malac hirtelen elki�ltotta mag�t:

– Forr� vizet a kopasznak!

A kopasz megijedt, kiugrott a t�bbi al�l; a sok farkas mind lepotyogott; kinek l�ba, kinek nyaka t�rt ki, a kopasz meg �gy elszaladt, hogy sose l�tt�k t�bbet. 

A kis malac sz�pen lesz�llott a f�r�l, hazament, t�bbet fel� se mertek menni a h�za t�j�k�nak a farkasok.