Csikorgott a fagy, sz�tcsend volt, a tiszta �g csupa csillag.

- Bumm! - �gy�l�v�s k�sz�nt�tte az �j esztend�t; Szilveszter �jszak�ja volt, �s tizenkett�t kongattak a toronyban.

- Tra-ra! Tra-ra! - zengett a k�rt. J�kora postakocsi �llt meg a v�roskapu el�tt. Tizenk�t utasa volt, t�bben nem is f�rtek volna el benne.

- �ljen! �ljen! - hangzott ki a vid�m k�sz�nt� a h�zakb�l, ahol teli poharak csend�ltek �ssze az �j esztend� tisztelet�re.

- Boldog �j esztend�t! J� szerencs�t, eg�szs�get, takaros kis feles�get! Baj, bossz�s�g elker�lj�n az �j esztend�ben! - k�v�ntak egym�snak szerencs�t az emberek.

R�zt�k egym�s kez�t, �sszekoccantott�k poharukat, hogy csak �gy csengett. Jav�ban folyt az �nnepi vigass�g, amikor a postakocsi tizenk�t utas�val meg�llt a v�ros kapuja el�tt.

Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az �tlevel�k, m�lh�val �rkeztek, m�g aj�nd�kot is hoztak nekem, neked, mindenkinek a v�rosban. Kik lehetnek, s mit hoztak nek�nk?

- J� reggelt! - k�sz�nt�tt�k a kapu �r�t.

- J� reggelt! - felelte az, mert az �ra m�r elkongatta az �jfelet. Azt�n megk�rdezte az els� utast, amikor kil�pett a kocsib�l: - Mi a neve? Mi a foglalkoz�sa?

- N�zd meg az �tlevelemben! Tudsz olvasni! - felelte az els� utas. - �n: �n vagyok! - sz�p sz�l leg�ny volt, pr�mes bekecset, pr�mmel b�lelt csizm�t viselt. - Az vagyok, akiben annyian rem�nykednek. L�togass meg holnap, �j�vi aj�nd�kot kapsz t�lem. R�zp�nzt meg ez�stp�nzt hajig�lok az emberek k�z�, b�lokat rendezek, harmincegy b�lt, ennyi �jszaka �ll rendelkez�semre. A haj�im j�g k�z� fagytak, de a szob�mban j� meleg van: Kalm�r vagyok. Janu�r a nevem.

Nyomban ut�na a m�sodik utas sz�kkent le nagy vid�man a postakocsi h�gcs�j�n, �larcosb�lok, kom�di�k, t�ncos mulats�gok f�-f� mestere. Nem volt n�la egy�b, csak egy nagy hord�.

Ebb�l a hord�b�l ugranak majd ki farsangkor a j�kedv �rd�gei! - ki�ltotta. - Mert mulatni akarok meg mulattatni, am�g tart az �let, mert az eg�sz csal�db�l az �n id�met szabt�k a legr�videbbre. Csak huszonnyolc napom van. Tal�n megtoldj�k m�g egy nappal, de az se sokkal t�bb. �ljen a v�gs�g!

- Tilos a csendh�bor�t�s! - intette rendre az �r.

- Nekem ugyan nem tilos! - ki�ltotta hetyk�n az utas. - Karnev�l hercege vagyok. Febru�r a nevem.

El�bukkant a harmadik utas is. �szt�v�r leg�ny volt. �ns�ges form�j�, mint a b�jt maga. Id�j�sl�ssal foglalkozott, s az bizony nem valami zs�ros hivatal. Nem volt rajta egy�b d�sz, csak egy kis ibolyacsokor a gomblyuk�ban; de nagyon apr� iboly�kb�l.

M�rcius, hopp! - ki�ltott r� a negyedik, aki nyomban ut�na l�pett ki a kocsib�l, �s megl�kte az el�tte �ll�t. - ugorj be az �r szob�j�ba, j� puncsot f�ztek ott, �rzem a szag�t! - De ez a negyedik csak l�d�tott, �prilist akart j�ratni a t�rs�val, �gy mutatkozott be az �rnek. Bolondos leg�nynek l�tszott, olyannak, akinek t�bb az �nnepnapja a munk�s napj�n�l. - F�l-al� t�ncol a kedvem! - rikkantotta. - S ahogy a kedvem tartja, es� esik, vagy nap s�t. S�r az egyik szemem, nevet a m�sik, ezt csin�lj�k ut�nam! Csupa ny�ri ruha van a l�d�mban, de nem vagyok bolond, hogy f�lvegyem! Itt vagyok! Tavaszi lakkcip�ben, de t�li keszty�ben megyek s�t�lni vas�rnap.

Nyom�ban egy hajadon libbent le a kacsir�l.

- M�jus vagyok! - mutatkozott be. B�kkfalev�l sz�n� selyemruh�t viselt, k�k�rcsin koszor�t a haj�ban; szagosm�ge illata �radt a ruh�j�b�l olyan er�sen, hogy az �r elt�sszentette mag�t. - Eg�szs�g�re! - mosolygott r� a hajadon. � de gy�ny�r� sz�p volt! �nekelni is, de nem a sz�nh�zban, hanem kinn a z�ld erd�ben, a maga gy�ny�r�s�g�re.

- Most j�n a menyecske! - ki�ltott�k, s leseg�tett�k az ifj� J�nius asszonyt a kocsih�gcs�n. Sz�p, sud�r teremt�s volt, r�tarti �s f�rge mozg�s�. L�tszott rajta, az�rt j�tt a vil�gra, hogy munk�ra tan�tsa az �lomszusz�kokat. De lakom�t is adott, m�ghozz� az esztend� leghosszabbik napj�n, hogy vend�geinek ideje legyen a sokf�le j�t elfogyasztani. J�rhatott volna a maga hintaj�n is, de postakocsin d�c�g�tt a t�rsaival, ezzel is mutatva, hogy cseppet sem g�g�s. K�l�nben sohasem utazott egyed�l: minden�v� elk�s�rte �ccse, a J�lius.

Piros arc� leg�ny volt ez a J�lius, szalmakalap hetyk�lkedett- a fej�n. Kev�s m�lh�ja volt, nem is j� a nagy melegben sokat cipelni, csak f�rd�sapk�j�t meg �sz�nadr�gj�t l�b�lta a kez�ben.

Azt�n az anyja k�vetkezett, Augusztus iszonys�g. Ez azt�n �gyes asszony volt! Gy�m�lcs�t �rult, halastavai voltak, �rett kal�sz� gabonaf�ldjei. Sz�les szokny�j�ban szapor�n j�tt-ment, csak �gy �gett a kez�ben a munka, maga hordta a kancs�t a mez�re az arat�knak. - Arcod ver�t�k�vet szerzed a te kenyeredet! - ez volt a jelszava.

De az arat��nnepen azt�n nem sajn�lta a j�kedvet a munk�sembert�l.

Ut�na egy f�rfi l�pett ki a kocsib�l, fest�f�le volt, a sz�nek mestere: Szeptember. Ha akarta, v�r�sre, aranyosra, barn�ra festegette az erd� minden z�ld level�t. Munka k�zben feketerig�k hangj�n f�ty�r�szett; r��r�s idej�ben koml�s�rt erjesztett, mert ehhez is �rtett. Egy fest�kesdoboz meg egy nagy ecset volt minden �tipoggy�sza.

F�ldes�r form�j� b�tyja k�vette a sorban; most is a sz�nt�s-vet�s j�rt az esz�ben, egyre azon t�rte a fej�t; elvetett-e mindent idej�ben. De a vad�szat �r�meir�l se feledkezett meg: vad�szpuska cs�ve meredt Okt�ber uras�g v�lla m�g�tt, vad�szkutya sz�kdelt a sark�ban, di� cs�rg�tt-z�rg�tt a tariszny�j�ban. Tem�rdek m�lh�ja volt, m�g egy �jfajta ek�t is hozott mag�val. Egyre csak a f�ldr�l besz�lt, de alig lehetett �rteni a szav�t b�tyja hangos pr�szk�l�s�t�l meg kr�kog�s�t�l.

Olyan n�th�s volt ez a szeg�ny November, hogy leped�t haszn�lt zsebkend�nek, de m�g �gy, betegen is el kellett k�s�rnie a b�reseket az �j helyre, ahov� beszeg�dtek. Azzal vigasztalta mag�t, hogy majd kigy�gyul a megh�l�sb�l, ha f�t f�r�szel - mert egy fatelep f�r�szmestere volt. Estelente fakorcsoly�kat faragcs�lt a parasztgyerekeknek, mert tudta, hogy hamarosan sz�ks�g�k lesz r�.

Utols�nak az �reg December any�ka k�sz�l�dott le a kocsir�l. Parazsasfazekat hozott a kez�ben, m�gis didergett. De a szeme f�nylett, mint k�t tiszta csillag. M�sik kez�ben vir�gcser�p: egy zsenge kis feny� z�ldellt benne. - Ezt minden�v� magammal viszem - mondta. - �polom, gondozom, hogy kar�csonyig nagyra n�j�n, �s sz�nes gyerty�csk�k, aranyalm�k, b�buk teremjenek az �gain. Akkor al�ja �l�k magam is, el�veszem a mes�sk�nyvemet, �s mes�lek bel�le a gyerekeknek. Azok cs�ndben �lnek, hallgatnak, de a kar�csonyfa �gain megelevenednek a b�buk, a kis viaszangyal a fa cs�cs�n megr�zza aranyporos sz�rny�t, s ler�ppen a gyerekekhez, megcs�kolja �ket.

- No, mehet a kocsi tov�bb! - ki�ltott a v�roskapu �re. - Megvan mind a tizenk�t utas. J�het a k�vetkez� postakocsi!

- El�bb ezt a tizenkett�t bocs�tjuk be a kapun - mondta a v�roskapit�ny. - L�pjenek be sorra, egym�s ut�n! Az �tlevel�k itt marad, egy-egy h�napig �rv�nyes mindegyik. Tess�k bel�pni, Janu�r uras�g!

A Janu�r nem k�rette mag�t.

Majd j�v� ilyenkor elmondom, mit hozott nekem a tizenk�t utas; nekem, neked, mindny�junknak. Most m�g nem tudom, s azt hiszem, nem tudj�k �k maguk sem, mert k�l�n�s id�ket �l�nk.