Elmondok most egy t�rt�netet, amit m�g gyermekoromban hallottam, de az�ta is, valah�nyszor eszembe jut, egyre szebbnek tal�lom. Mert a mes�k olyanok, mint n�mely der�k ember: ahogy v�n�lnek, �gy sz�p�lnek, s bizony ezt j�lesik l�tni!

J�rt�l-e m�r falun, s l�tt�l-e aff�le zs�ptet�s, meszelt fal� igazi �reg paraszth�zat? Zs�pf�del�t felveri a f�, z�ld moha p�rn�zza, a k�m�ny�n meg g�lya f�szkel, mert az nem hi�nyozhat r�la: Kid�lt-bed�lt a fala, alacsonyak az ablakai, s csak egyet lehet k�z�l�k kinyitni. A kemence �gy domborodik, mint egy g�mb�ly� pocak; a ker�t�sen kihabzik az orgonavir�g, egy g�rbe derek� f�zfa t�v�ben t�csa k�klik, kacsa bukd�csol benne a fi�k�ival. Hogy el ne felejtsem: m�g egy l�ncos h�z�rz� is van ott; mindent �s mindenkit megugat.

No, h�t szakasztott ilyen paraszth�z �llt egy faluv�gen, �reg h�zasp�r lakott benne, egy paraszt meg a feles�ge. Kev�sen elteng�dtek, s m�g f�l�s j�sz�guk is volt: a lovuk, amely ott legel�szett naphosszat az orsz�g�t sz�l�n. A parasztember n�ha ezen lovagolt be a v�rosba, m�skor meg a szomsz�dok k�rt�k k�lcs�n, s viszonozt�k ezzel-azzal, de h�t t�bb hasznot nem hajtott a l�. Ez�rt elhat�rozt�k, hogy v�s�rra hajtj�k a lovat, eladj�k vagy elcser�lik hasznosabb j�sz�g�rt. De mi legyen az?

- Azt te tudod a legjobban, apjuk! - mondta az asszony. - �ppen ma van hetiv�s�r a v�rosban, eredj, add el a lovunkat p�nz�rt vagy m�s j�sz�g�rt. Te mindig okosan cselekszel. Eredj h�t a v�s�rra!

Megk�t�tte sz�pen az ura nyakraval�j�t, mert ahhoz � �rtett jobban; kett�s csokrot k�t�tt r�, ami leg�nyes k�ls�t adott az �regnek. M�g a kalapj�r�l is leveregette a port, azt�n megcs�kolta, s az ember elkocogott a lov�n, amelyet vagy elad ma, vagy elcser�l hasznosabb j�sz�g�rt. Majd tudja �, hogy lesz a legjobb!

T�z�tt a nap, egy teny�rnyi felh� sem l�tszott az �gen. V�s�rosok vert�k f�l az orsz�g�t por�t; ki kocsin, ki lovon, ki csak gyalogszerrel. Rekken� h�s�g volt, egyetlen fa sem k�n�lt �rny�kot v�gig az �ton.

Kocogott a mi ember�nk a lov�n, s szembetal�lkozott egy m�sik paraszttal, aki tehenet hajtott az orsz�g�ton, olyan takarosat, amilyen csak lehet egy teh�n.

“Ez biztosan j� tejel� - gondolta a paraszt, amikor szem�gyre vette. - H�tha cser�ln�nk!”

- Hallod-e, koma! - sz�l�totta meg a tehenes embert. - �llj csak meg egy sz�ra! Megegyezhetn�nk. N�zd meg a lovamat, t�bbet �r, mint a tehened, de nekem a teh�n jobb hasznot hajtana. Cser�lsz-e velem?

- Cser�lek �n! - mondta az, s nyomban megk�t�tt�k az egyezs�get.

A mi ember�nk most m�r hazafordulhatott volna, hiszen ami�rt �tnak indult, azt elv�gezte. De � m�r eltervezte mag�ban, hogy a v�s�rba megy, h�t nem akart r�la elmaradni. Ballagott h�t tov�bb, hajtotta a tehenet, az is ballagott, s nemsok�ra utol�rtek egy embert, aki egy birk�t vezetett az orsz�g�ton. Sz�p birka volt, s�r� gyapjas, j�l kih�zott.

“Ez volna m�g csak j� nek�nk! - gondolta a parasztember. - Ellegel�szhetne az �rokparton, t�len meg bej�hetne k�z�nk a j� melegre. Hasznosabb lenne, ha teh�n helyett birk�t tartan�nk. Tal�n megalkuszunk.”

A birk�s ember, persze, nem is k�v�nhatott jobb cser�t, megk�t�tt�k h�t gyorsan a v�s�rt, s a paraszt tov�bbhajtotta a birk�j�t az orsz�g�ton. A kereszt�tn�l szembej�tt vele egy ember, j�kora ludat vitt a h�na alatt.

- Ez azt�n a k�v�r l�d! - szeg�d�tt mell� a mi parasztunk. - Milyen sz�p h�jas, milyen finom a tolla! Madzagot k�tn�nk a l�b�ra, el�szk�lhatna n�lunk a t�cs�ban. Legal�bb nem kellene kidobni az anyjuknak a keny�rhaj�t. H�nyszor mondta: “Ha egy lib�nk lehetne!” H�t most megkaphatja, ha ugyan cser�lsz velem! Megk�sz�n�m sz�pen, ha odaadod a birk�m�rt!

Hogyne adta volna! A mi ember�nk elb�cs�zott a birk�j�t�l, s tov�bb-baktatott a l�ddal.

K�zel volt m�r a v�roshoz, egyre s�r�bben j�ttek-mentek az orsz�g�ton a v�s�rosok, emberl�rma, �llatb�g�s hangzott minden�tt. �rokparton vezetett az �t, a soromp��r krumplif�ldje mellett, ahov� a ty�kj�t szokta kik�tni, hogy vil�gg� ne fusson. Suta fark� ty�kocska volt, kancsal is egy kicsit, de k�l�nben el�g takaros form�j�. “Koty, koty! - mondogatta, hogy mit gondolt k�zben, nem tudom, de a mi ember�nk azt gondolta, ahogy megl�tta:

“Sose l�ttam szebb ty�kot, mi�ta a vil�gon vagyok! M�g a pap�k toj�j�n�l is szebb! De j� lenne nek�nk! Egy ty�k mindig tal�l szemet, m�g a vak is, ahogy mondj�k; maga keresi meg a kenyer�t. J�l j�rn�k, ha megkaphatn�m a ludam�rt!”

- Cser�ln�l-e velem? - k�rdezte a ty�k gazd�j�t�l.

- Biz az nem volna rossz! - felelte ravaszul a soromp��r, s m�r k�sz is volt a v�s�r. A paraszt nagy v�gan tov�bb-bandukolt a ty�kkal.

Bizony, el�g sokat v�gzett �tk�zben, m�g a v�rosba tartott. Meleg volt nagyon, f�radt is volt a mi ember�nk, s igen megk�v�nt egy korty p�link�t, egy fal�s kenyeret. �tj�ba esett egy kocsma, h�t gondolta, bet�r egy kicsit. �ppen be akart menni, amikor kiny�lt a kocsmaajt�, s a csaposleg�ny l�pett ki rajta; teli zs�kkal a v�ll�n. Az ajt�ban egym�sba botlottak.

- Mit viszel a zs�kban? - k�rdezte a paraszt.

- Rothadt alm�t - felelte a csaposleg�ny. - J� lesz a diszn�knak.

- K�r azoknak! - mondta a paraszt. - De szeretn�m, ha az anyjuk l�thatn� ezt a tenger sok alm�t! A mi �reg f�nkon egyetlenegy szem termett az �sszel. Fel is tett�k az alm�riumra, ott �llt, am�g el nem rothadt. Ez is valami - mondta az anyjuk. - No, most l�thatn�, mi a valami. De meg�r�lne!

- Odaadom �n, de mit adsz �rte? - k�rdezte a csaposleg�ny. - A ty�komat!

Odaadta a ty�kj�t, megkapta a rothadt alm�t, s bement a kocsm�ba. A zs�k alm�t nekit�masztotta a kemenc�nek - nem gondolt vele, hogy bef�t�tt�k. Tele volt a kocsma: l�kupecek, marhahajcs�rok ittak odabenn; k�t �nglius is volt k�zt�k; olyan gazdagok valamennyien, hogy majd kirepedt a zseb�k a sok aranyp�nzt�l. Poharazgattak, s fogad�sokat k�t�ttek, hogy milyeneket, mindj�rt megtudj�tok.

- Sisss! Sisss! - Mi sustorog a kemence mellett? S�lni kezdett az alma a zs�kban.

- H�t ez meg mi?

Megtudt�k hamarosan. A mi ember�nk elbesz�lte nekik, milyen j� v�s�rt k�t�tt: egy tehenet kapott a lov��rt, az�rt meg egy birk�t, elmondott mindent rendre, eg�szen a rothadt alm�ig.

- No meg�llj csak, ad neked az anyjuk, ha hazam�gy! - mondt�k az �ngliusok.

- Ad h�t - cs�kot ad! - felelte a paraszt. - Azt mondja majd: “J�l van, apjuk!”

- K�ss�nk fogad�st! - mondta a k�t �nglius. - Fogadjunk egy hord� aranyban. Sz�z aranyat tesz�nk egy ellen, hogy szorulsz ma az asszonyt�l! - Nem kell egy hord�, egy v�ka is el�g - mondta szer�nyen a paraszt. – De �n csak egy zs�k alm�t tehetek f�l, no meg magamat �s az anyjukomat, ha be�ritek vele.

- �sse k�! - mondt�k az �ngliusok, s a mark�ba csaptak, megk�t�tt�k a fogad�st.

Befogt�k a kocsm�ros szeker�t, fel�ltek az �ngliusok, fel�lt a mi ember�nk is, f�ldobt�k a rothadt alm�t, s elhajtottak a paraszt h�z�hoz.

- Adjon isten, anyjuk! - Fogadj isten, apjuk!

- Elcser�ltem a lovunkat.

- Hiszen �rted te a dolgodat! - dics�rte meg az asszony, s meg�lelte az ember�t; nem t�r�d�tt se a zs�kkal, se az �ngliusokkal.

- Egy tehenet adtak �rte.

- Istennek h�la, lesz tej a h�zn�l! - �r�lt meg az asszony. - Aludttej ker�l az asztalunkra, sajt meg friss vaj! De j� cser�t csin�lt�l!

- Az �m, csakhogy a tehenet meg odaadtam egy birk��rt!

- Okosan tetted! - sz�lt az asszony. - Neked mindig hely�n van az eszed! Nemcsak juhtej�nk lesz, meg juhsajtunk, de gyapj�harisny�nk meg gyapj�ujjasunk is! A teh�n nem ad gyapj�t, k�rba veszejti a sz�r�t! J�l van, apjuk!

- Hanem a birk�t elcser�ltem �m egy l�d�rt!

- Te mindenre gondolsz! M�rtonnapkor h�t libapecsenye ker�l az asztalunkra! Azt se tudod, mivel szerezz �r�met nekem! Kik�tj�k a lib�t a t�csa mell�, s m�g h�zik is M�rtonnapig!

- De nincs �m meg a liba se! Elcser�ltem egy ty�k�rt! - mondta az ember.

- Ty�k�rt! Azt tetted m�g csak j�l! Lesz toj�sunk, lesz kiscsirk�nk, eg�sz f�szekalja! De r�g�ta v�gyom r�!

- �gy �m, de a ty�kot meg odaadtam egy zs�k rothadt alm��rt!

- J�l van, apjuk! Igen j�l van! Mindj�rt megcs�kollak �rte, te kedves! Mert tudod-e, mi t�rt�nt velem?

Amikor elindult�l a v�rosba, azt gondoltam, valami igen j�t k�sz�tek, mire hazaj�ssz: hagym�s r�ntott�t. Toj�s m�g csak volt a h�zn�l, de hagyma egy szem se. Gondoltam, �tmegyek a tan�t��khoz, mert nekik termett hagym�juk, tudom. Hanem az a v�n tan�t�n� olyan zsugori, hogy m�g egy szem hagym�t is sajn�lt t�lem. - Hagym�t? - azt mondja. - Nem termett a kert�nkben semmi, m�g egy rothadt alm�m sincs! M�g azt se adhatok! - No, �n most adhatok neki t�zet is vagy ak�r egy teli zs�kkal: J�l van, apjuk, igen j�l van! - Azzal megcs�kolta az ur�t nagy �r�m�ben.

- Ez azt�n igen! - ki�ltott fel a k�t �nglius. - Elk�tyavety�lte minden�t, de a j�kedve megmaradt. Ez csakugyan aranyat �r!

S egy teli v�ka aranyat adtak a parasztnak, aki kapott a feles�g�t�l - nem szid�st, hanem cs�kot!

L�tj�tok, milyen hasznos, ha az asszony minden tett��rt dics�ri az ur�t, s elismeri, hogy neki van a legt�bb esze.

Sz�p t�rt�net ez! �n gyermekkoromban hallottam, most megtudtad t�lem te is, s nem felejted el soha, hogy amit apjuk tesz, az mindig j�l van!