Volt egyszer egy k�z�ns�ges varr�t�, aki igen sokat tartott mag�r�l, s el akarta hitetni a vil�ggal, hogy a h�mz�t�k finom �s el�kel� csal�dj�hoz tartozik.

- Vigy�zzatok, fogjatok j�l! - parancsolt az ujjakra, akik el�vett�k. - Nehogy v�letlen�l elejtsetek! Ha a padl�ra esem, soha t�bb� meg nem tal�ltok, olyan finom vagyok.

- Csak ne l�gy olyan nagy garral! - intett�k le az ujjak, �s alaposan megszor�tott�k a derek�t.

- L�tj�tok? K�s�rettel vonulok! - k�rkedett a t�, s b�szk�n h�zta maga ut�n a fonalat, amelyen nem volt csom�.

Az ujjak �gyet se vetettek a dicsekv� besz�dre, a szak�csn� feslett b�r� papucs�nak ir�ny�tott�k a t�t, azt kellett �sszefoldoznia.

- Micsoda alantas munka! - finny�skodott a t�. - Ezen ugyan sose jutok kereszt�l! Kett�t�rik a derekam, megl�tj�tok, kett�t�rik!

�gy is lett.

- Megmondtam �n, megmondtam! - sir�nkozott a varr�t�. - Nagyon is finom vagyok.

- No, most m�r azt�n semmire se vagy j� - mondt�k az ujjak, de az�rt nem eresztett�k el. A szak�csn� pecs�tviaszt cs�p�gtetett a t�re, azt�n �sszet�zte vele el�l a kend�j�t.

- H�t mellt� lett bel�lem! - emelte m�g magasabbra az orr�t a nagyrav�gy� t�. - Tudtam �n, hogy m�g magasabb polcra ker�l�k, hi�ba, a sz�rmaz�som! Bizony a v�r nem v�lik v�zz�. - �s el�gedetten nevetett, de csak befel�; a varr�t�k�n sohasem lehet �szrevenni, ha nevetnek. Olyan b�szk�n p�ffeszkedett a szak�csn� kend�j�ben, mintha aranyos hint�b�l tekingetne k�r�l:

- Bocs�nat, ha szabad k�rdeznem, kegyed aranyb�l van? - k�rdezte a szomsz�dasszony�t, egy szer�ny kis gombost�t. - Elragad� a megjelen�se, feje is van, igaz, hogy el�g kicsi. Igyekezz�k, hogy nagyobbra n�j�n, mert pecs�tviaszt nem ak�rkire cs�p�gtetnek �m! - Azzal b�szk�n kih�zta mag�t, de �gy, hogy ki is esett a kend�b�l, egyenest a mosogat�v�zbe, amit a szak�csn� �ppen akkor z�d�tott ki a szennycsatorn�ba.

- Most vil�gj�r� �tra kelek! - mondta a t�. - Ha ugyan meg nem feneklek valahol. - De bizony megfeneklett.

- Nem erre a vil�gra termettem �n! - s�hajtotta a szennycsatorna alj�n. - T�ls�gosan finom a l�nyem. M�g szerencse, hogy tudom, ki vagyok, s ez mindig megvigasztalja az embert! - �s tov�bbra is b�szk�n fesz�tett, s nem vesztette el der�s kedv�t.

F�l�tte, a szennycsatorna viz�ben, mindenf�le limlom vitorl�zott el: forg�cs, szalmasz�l, �js�gfoszl�ny.

- Milyen gondtalanul �sznak! - elm�lkedett a t�. - Nem is sejtik, ki f�l�tt vitorl�znak el! Megrekedtem! S most nincs tov�bb! L�m, ott �szik egy forg�cs; bizonyos, hogy mit sem tud a vil�gr�l, csak annyit, hogy � forg�cs. Ott meg egy szalmasz�l - ni, hogy p�r�g-forog a v�zben! Ne l�gy �gy eltelve magaddal, szalmasz�l, mert m�g odav�g�dol a csatorna fal�hoz! Az meg ott egy �js�gfoszl�ny! M�r r�g elfelejtette a vil�g, hogy mit �rtak r�, m�gis, l�m, hogy terpeszkedik! �n meg itt �l�k t�relmesen, �s v�rok. Mert tudom, hogy �gy is vagyok valaki!

Egy nap megcsillant valami a k�zel�ben; a t� gy�m�ntnak hitte, pedig csak egy kis �vegcser�p volt. De f�nyesen t�nd�kl�tt, s ez�rt a nagyrav�gy� t� megsz�l�t�s�val t�ntette ki, �s mint mellt� mutatkozott be neki.

- Kegyed gy�m�nt, ugyeb�r? - k�rdezte t�le leereszked�n.

- Olyanf�le vagyok - felelte az �vegcser�p.

�gy h�t mind a ketten magas el�kel�s�geknek tartott�k egym�st, s ez�rt besz�dbe is ereszkedtek. Arr�l folyt a sz�, hogy milyen g�g�s a vil�g.

- �n egy asszonys�g� voltam, s egy dobozban laktam - kezdte el �lete t�rt�net�t a t�. - Az asszonys�g szak�csn� volt; a kez�n �t ujjat viselt, de mondhatom, soha �letemben nem l�ttam felfuvalkodottabb teremt�seket! Pedig h�t nem voltak j�k semmi m�sra, mint hogy engem kivegyenek a dobozomb�l, �s visszategyenek.

- �s el�kel� sz�rmaz�s�ak voltak azok az ujjak? - �rdekl�d�tt az �vegcser�p.

- El�kel� sz�rmaz�s�ak? - nevetett g�nyosan a nagyrav�gy� t�. - Azok ugyan nem, de persze ann�l g�g�sebbek. �ten voltak testv�rek, sz�letett Ujjak valamennyien. Egym�s mellett sorakoztak, b�r k�l�nb�z� nagys�g�ak voltak. A legsz�ls�, a h�velykujj, t�mzsi, k�pc�s alak volt, el�gg� ki�llt a sorb�l, egyetlen �z�let volt a h�t�n, s ez�rt csak egy helyen tudott megg�rb�lni. M�gis azzal k�rkedett, hogy ha az embernek lev�gj�k a h�velykujj�t, m�g katon�nak se sorozz�k be. A faz�knyal� ujj - mutat�ujjnak is mondj�k - minden �des meg savany� l�be belem�szott, � mutatott fel a napra, a holdra, s �t nyomta meg a szak�csn�, ha levelet �rt. A k�z�ps� ujj k�vetkezett ut�na, ez volt a legnagyobb, �s el�gg� len�zte a t�rsait. A negyedik ujj aranykarik�t hordott a derek�n, ez�rt gy�r�sujjnak c�meztette mag�t; a kisujj pedig nem csin�lt az �gvil�gon semmit, de ez meg arra volt b�szke. M�st se tett az �t ujj csak k�rkedett, dicsekedett, �s �n nem b�rtam tov�bb hallgatni. Ez�rt menek�ltem ide, a csatorn�ba. S most itt gubbasztok elfelejtve.

Ebben a pillanatban �jabb t�meg v�z z�dult a szennycsatorn�ba, sz�nig megt�lt�tte, �s mag�val sodorta az �vegcserepet.

- No, ez m�r elindult a vil�gj�r� �tra! - s�hajtott f�l irigyen a t�. - �n meg itt rostokolhatok tov�bb. Hi�ba, nagyon is finom vagyok �n erre a vil�gra! De �ppen erre vagyok b�szke, s ez nemes b�szkes�g! - Azzal tov�bb fesz�tett a csatorna alj�n, �s elm�lkedett. - Sokszor m�r azt hiszem, hogy a napsugarak csal�dj�b�l sz�rmazom - gondolta -, olyan finom �s f�nyes vagyok, mint �k. Most jut eszembe, hogy a napsugarak keresnek is n�ha a v�z alatt. �, teremt�m, olyan finom vagyok, hogy m�g a tulajdon �desany�m se lel meg a v�zben! Csak ne szegtem volna a nyakam, akkor szemem is volna �s s�rhatn�k, b�r tal�n akkor sem s�rn�k, mert az nem el�kel�.

Egy napon utcagyerekek sereglettek a csatorn�hoz, beleny�lk�ltak a v�zbe, s limlomokat hal�sztak ki bel�le: rozsd�s sz�geket, �reg p�nzdarabokat meg egyebet. Piszkos munka volt, de h�t ebben lelt�k mulats�gukat.

- Jaj! - ki�ltott f�l az egyik, mert a t� megsz�rta az ujj�t. Kihal�szta, szem�gyre vette. - Ez azt�n cs�f leg�ny!

- Nem leg�ny vagyok, hanem kisasszony - igaz�totta ki a nagyrav�gy� t�, de ezt a fi� nem hallotta.

A t�r�l, am�g a csatorn�ban hevert, lem�llott a pecs�tviasz, �s test�t feket�re ette a rozsda. De feket�ben mindenki karcs�bbat mutat, s �gy a nagyrav�gy� t� azt hitte, hogy most m�g t�r�kenyebb, m�g finomabb, mint valaha.

- Itt �szik egy toj�sh�j! - ki�ltott�k az utcagyerekek, s a t�t belesz�rt�k a toj�sh�jba. - Feh�r haj�n fekete ruh�ban! - �br�ndozott el a t�. - Illik a ruh�mhoz ez a haj�. �gy legal�bb �szrevesznek. Csak nehogy tengeribetegs�get kapjak, mert akkor elt�r�k.

Szerencs�re nem kapott tengeribetegs�get, �s nem t�r�tt el.

- A tengeribetegs�gt�l megv�di az embert az ac�lgyomor, meg az a tudat, hogy sokkal k�l�nb a t�bbin�l! Most m�r nem fog rajtam a betegs�g. Min�l finomabb az ember, ann�l t�bbet kib�r.

- Reccs! - mondta a toj�sh�j, mert egy fuvaroskocsi kereke ment �t rajta. - Ja-aj! Micsoda s�ly! - ki�ltott fel m�ltatlankodva a nagyrav�gy� varr�t�. - M�gis tengeribetegs�get kaptam volna? �sszet�r�k! Jaj, �sszet�r�k!

De m�gse t�r�tt �ssze, pedig egy fuvaroskocsi ment kereszt�l a derek�n. Ott fek�dt a s�rban, fek�dj�k is, id�tlen id�kig!