A csod�latos fa �s annak magocsk�ja...


Hol volt, hol nem volt, volt egszer egy �ri�si, csod�latos, tereb�lyes fa. A lombja smaragd z�ld, a t�rzse vastag �s er�s, a gy�kerei pedig m�lyen bele voltak n�ve a nedves t�pl�l� anyaf�ldbe. El�rkezett a ny�r, �s a fa vir�gai gy�m�lcs�kk� lettek, a lehulott gy�m�lcs�kb�l pedig magok ker�ltek a f�ldre. Ahogy elj�tt az �sz, az egyik magocska feln�zett az �ri�si f�ra, ahonnan sz�rmazott �s �gy sz�lt:

- Jaj de �ri�si, �s milyen fens�ges ez a gy�m�lcs fa! �n pedig milyen pici, �s satnya vagyok hozz� k�pest. Mondta elkeseredve.

A magocsk�nak sejt�se nem volt arr�l, hogy � az �ri�si f�nak gy�m�lcs�b�l sz�rmazik. Csak n�zte �s csod�lta egyre a magas f�t �s annak tereb�jes lombkoron�j�t. A sz�l felkerekedett �s od�bb l�kte a kis magocsk�t majd m�g egyet l�k�tt rajta �s megint felkapta, �jb�l �s �jb�l a h�t�ra vette �s eg�szen addig rep�tette m�gnem egy domb eltakarta el�le az �ri�sf�t. A magocska szomorkodva m�regette mag�t, �s nem tudta, hogy � milyen n�v�ny magva val�j�ban. Nem nagyon �rtette, hogyan �s mi�rt ker�lt � erre a f�ldre ilyen cs�kev�nyesen. Ahogy elm�l�zva b�mult maga el�, szomor�s�g�t meg�rezte egy fiatal csemete fa akit a sz�l ide oda hajl�tott. Ahogy apr� levelei folyton susogtak, egy id� m�lva eg�szen �gy t�nt hogy a susog�s besz�dd� form�l�dik. A kis magocska is aki nemr�g m�g szomor�an b�mult maga el� egyszer csak arra lett figyelmes hogy valaki furcsa m�ly suttog� hangon sz�l hozz�. Ahogy keresi a hang forr�s�t �s n�zel�dik ide oda h�t egyszer csak �szreveszi hogy a mellette magasod� csemete fa sz�l � hozz� ily k�l�n�s m�don. A magocska elhat�rozta hogy figyelmesebben hallgatja a suttog�st hogy id�vel meg�rtse. Ahogy hallgatja m�r egy ideje, egyre tiszt�bban �s tiszt�bban sz�lal meg a csemete fa. M�gnem eg�szen �rthet�v� v�lnak a szavai:

-Hallod e te magocska. (Meg kell hagyni csemete fa l�t�re m�ly �s b�lcs hangja volt.) Lassan folytatta:
- Ne szomorkodj (�s besz�de itt meg akadt mert levelei csak akkor susogtak amikor a sz�l felt�madt �s megrezegtette �ket.) Ne szomorkodj mert nem tudod ki vagy val�j�ban.

Erre a magocska:

- H�t �n is ezt mondom b�ty�m uram! Nem tudom ki vagyok �s pont ez az �n b�natom okoz�ja.

A sz�l felt�madt �s a csemete fa folytatta:

- Nem �rtesz, kicsi magocska, nem �rtesz. Nem ismered �nmgad. A sz�lre figyelj magocska, mi mind a sz�lre figyel�nk. (A sz�l pedig el�lt �s a csemete fa is elhallgatott)

A kis magocsk�nak volt ideje �tgondolni azt amit a csemete fa mondott neki. Furcs�llotta hogy azt mondta: "mi mind a sz�lre figyel�nk":

- Valyon r�m is �rtette amit mondott? Nekem is a sz�lre k�ne figyelnem? De h�t �n csak egy kicsi magocska vagyok mit kezdhetn�k �n a megfigyel�sekkel. A sz�l �gy f�j ahogy akar �s engem is elrep�tett az �ri�si gy�m�lcsfa �rny�k�b�l, abb�l a j� nedves f�b�l ide a domb m�g� ahol a nap kisz�r�totta a f�ldet.

Ahogy gondolkodott a magocska a sz�l �jb�l felt�madt �s a csemete fa ism�t besz�lni kezdett:

- Figyelj ide te kis magocska! A sz�l arra megy amerre akar �s te is arra mehetsz amerre akarsz. (meg�lt ism�t a besz�dben ahogy a sz�l csendesedett) Csak figyeld a szelet �s � is figyelemmel lesz te ir�ntad, kicsi magocska, nem ismered �nmagad. A sz�l felkerekedett �s a csemete fa besz�de egybeolvadt a k�rnyez� f�k z�g�s�val, a magocska pedig kirep�lt a dombok alatt elter�l� v�lgy fel�. A magocska �gy megijedt a m�lys�gt�l hogy utols� rem�ny�be a csemete fa utols� mondatainak �rtelm�be tudott m�r csak kapaszkodni. Ahogy lebegett a m�lys�g f�l�tt, egyre jobban t�rte a fej�t hogy meg�rtse mik�nt juthatna vissza a f�ldre �gy hogy a sz�l tov�bbra is �gy f�j ahogy � akar. Amikor m�r a sz�l majdnem elcsendesedett �s a magocska is hullani kezdet volna a m�lys�gbe, a magocsk�nak hirtelen egy furcsa gondolata t�madt. Mi van ha a sz�l �s az � akarata egy �s ugyanaz. A sz�l ekkor �gy meger�s�d�tt hogy a magocska visszarep�lhetett egyenesen a csemete fa t�v�be. A magocska s�rtetlen�l �rt f�ldet �s ahogy meg�rkezett azonnal kiab�lni kezdte a csemete f�nak hogy � meg�rtette hogyan kell a sz�lre figyelni. A csemetefa lombkoron�j�t eg�szen a f�ld�n l�v� magocsk�ig hajtotta a sz�l �s a levelek szinte �nekelve zengt�k a k�vetkez� mondatot:

- Tudd meg magocska hogy a te ap�d az a m�sik domb tetej�n �ll� �ri�si gy�m�lcs fa akit te annyira csod�lt�l. Mi mind az � gyermekei vagyunk. �s mi mind olyanokk� lesz�nk amilyen � is. Te magocska te nem egy egyszer� magocska vagy, te egy nagyon fiatal gy�m�lcs fa vagy, akit a sz�l �s a v�z megtan�t naggy� lenni.

Ahogy a csemetefa egy szusszra elmondta ezeket, a sz�l el�lt �s a magocska ism�t elgondolkodott:

- A sz�l arra f�j amerre � akar �s �n is arra megyek amerre �n akarok. Arra megy�nk amerre akarunk menni. Teh�t arra rep�l�k amerre a sz�l f�j �s � arra f�j amerre �n megyek.

A magocska �gy elmer�lt ezekben a gondolatokban hogy �szre sem vette hogy a sz�l m�r nagyon magasra rep�tette �s csak akkor eszm�lt amikor m�r maga alatt l�tta a csemetef�t elhaladni. Ekkor �r�m�ben felki�ltott:

- K�sz�n�m csemete fa hogy kitan�tott�l!

A magvacska pedig visszarep�lt a dombon t�lra a k�vetkez� domb tet�re, az �ri�si gy�m�lcsfa �rny�k�ba, a vizes, s�ros f�be ahol olyan j�l �rezte mag�t, �s ahonnan sz�rmazott. A magocska itt nevelkedett. Kics�r�zott �s gy�keret eresztett. Eg�szen megsudarasodott �s egyszer k�tszer amikor �gy �rezte hogy nem el�g er�s a t�rzse �s hogy � maga m�g nem el�g fejlett akkor mind�g feln�zett a hatalmas f�ra akinek mindny�jan k�sz�nhett�k �let�ket, �s arra gondolt hogy egyszer k�t er�s fa fog �llni a domb tetej�n �s a sz�l majd �gy z�g majd kettej�k lombja k�zt hogy �nek�k a legt�volabb es� magvacsk�ig is el�r majd.