|
ISTEN VELED, GLYAMADR
Grdonyi Gza
Valami klns szomorsg borzong t a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fn, minden fszlon, az egsz tjon, mg a felhkn is.
Ez a szomorsg az sznek a megrzse.
Kertemben mr az szirzsk fehr s lila virgai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefm naprl napra halvnyabb. A gymlcsfim is olyanok, mint az regemberek: egyik, mint a srga regember; a msik, mint a piros regember.
A kt glynk is elment. Szent Istvn kirly napjn lttam ket utoljra a mezn. Nem halsztak, csak lltak-lldogltak elgondolkozva a fben; ott lltak mind a ketten. A fecskk vidman csapongtak flttk a levegben. Azok mg nem gondoltak akkor az elutazsra.
Furcsa kt madrfaj a glya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejn a msik vilgrszrl; sszel meg mindig visszatr a msik vilgrszbe. De ott nem hzasodnak, nem raknak fszket s nem kltenek, csak itt minlunk.
Melyik ht az igazi hazjok?
A mi magyar haznk.
Mg furcsbb, hogy az a kt glya, meg az a pr szz fecske az egsz orszgbl csak ppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikbl ide trnek mindig vissza, ide m, a mi szegny ndas hzaink kz, a mi szegny mezinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni val, hogy rdemes rte treplni egy egsz nagy tengert, meg egy egsz nagy orszgot?
Ahogy ott lttam a mozdulatlanul mereng kt glyt a vrsre aszott mezn, a hszves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is gy lttam ma llani a kertben. Az snylre tmaszkodva llt, s szomoran nzett maga el. Mert is elkltzik innen.
Szent Mihlykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a csszrnak.
No, a mi kt glynk nem kell a csszrnak. De lm, hogy gy egybevetem ket, arra gondolok, hogy a vls rzse nem azonos fjdalom-e bennk?
Ahogy a kt glya ott ll egyms mellett, bizonyra gy beszlgetnek:
- regem - mondja az asszony -, a vzi liliomnak fogytn a virga.
Az ura blint erre a fejvel csndesen.
Ismt az asszony szl:
- Mikor indulunk?
- Mikor az utols liliom is eltnik.
- A gyerekek elgg ersek.
- Megbrjk.
Mind a kett jra bs elmerengsbe mlyed.
Milyen szomor tud lenni a madr! Egsz testvel szomor.
A minap aztn sok glyt lttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fltt, aztn egyszercsak: egyenes az t Dlnek!
A fecskk csak tegnap mentek el. gy beszltk meg, hogy a templom tetejrl indulnak, mert ott gyltek ssze.
Tmntelen nagy fekete madrraj volt az ott egytt. A falu csendjben nem hallatszott egyb, csak az csivikelsk-csiripolsuk.
Tancskoztak, disputltak.
Vajon min forgott a beszd? Vezrt vlasztottak-e, vagy az t irnyt hnytk-vetettk meg? Rossz hrt kaptak-e Afrikbl? Vagy valamelyik ms falubeli fecskenprl szavaztak, hogy megvrjk-e ket, vagy nlklk menjenek! - Ki tudn megmondani, ha nem madr?
Flkerekedtek, egyprszor krlkanyarodtak fenn, mint a bcssok. Bizonnyal a falura nztek al a magasbl meg a vidkre, aztn elszlltak a messzesgbe.
De ht mirt megy el a glya, mirt megy el a fecske, ha a falunkat rzi otthonnak?
h, bizony, knny azt kitallni: az r, aki a glynak s fecsknek is ura, nem itt tert tlen asztalt nekik. Elkzelget az sz. Az oktber hideg lehelettl dermedten hullanak el a bogarak millii. A december szele kemny krget fagyaszt a vizekre, s a tli g felhi hval bortjk be a mezket.
Mibl ljen akkor a szegny glya meg a szegny fecske? hen halna meg itt az istenadta valamennyi.
Ma mr nincs se fecske, se glya. Taln ppen most replnek fenn a szdt magassgban a tenger fltt s a tenger felhi fltt. Taln ppen most kiltja egyik glyafi:
- Anycskm, elfradtam!
- Terjeszd ki a szrnyadat - feleli bizonnyal az anyja.
S megsznik a szrnyak levegverse. Az egsz glyacsoport kiterjesztett szrnnyal leng a levegben.
|