ISTEN VELED, G�LYAMAD�R
G�rdonyi G�za

Valami k�l�n�s szomor�s�g borzong �t a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden f�n, minden f�sz�lon, az eg�sz t�jon, m�g a felh�k�n is.

Ez a szomor�s�g az �sznek a meg�rz�se.

Kertemben m�r az �szir�zs�k feh�r �s lila vir�gai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyef�m napr�l napra halv�nyabb. A gy�m�lcsf�im is olyanok, mint az �regemberek: egyik, mint a s�rga �regember; a m�sik, mint a piros �regember.

A k�t g�ly�nk is elment. Szent Istv�n kir�ly napj�n l�ttam �ket utolj�ra a mez�n. Nem hal�sztak, csak �lltak-�lldog�ltak elgondolkozva a f�ben; ott �lltak mind a ketten. A fecsk�k vid�man csapongtak f�l�tt�k a leveg�ben. Azok m�g nem gondoltak akkor az elutaz�sra.

Furcsa k�t mad�rfaj a g�lya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idej�n a m�sik vil�gr�szr�l; �sszel meg mindig visszat�r a m�sik vil�gr�szbe. De ott nem h�zasodnak, nem raknak f�szket �s nem k�ltenek, csak itt min�lunk.

Melyik h�t az igazi haz�jok?

A mi magyar haz�nk.

M�g furcs�bb, hogy az a k�t g�lya, meg az a p�r sz�z fecske az eg�sz orsz�gb�l csak �ppen a mi falunkat szereti. A messze Afrik�b�l ide t�rnek mindig vissza, ide �m, a mi szeg�ny n�das h�zaink k�z�, a mi szeg�ny mez�inkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni val�, hogy �rdemes �rte �trep�lni egy eg�sz nagy tengert, meg egy eg�sz nagy orsz�got?

Ahogy ott l�ttam a mozdulatlanul mereng� k�t g�ly�t a v�r�sre aszott mez�n, a h�sz�ves Balla gyerek jutott az eszembe. Azt is �gy l�ttam ma �llani a kertben. Az �s�ny�lre t�maszkodva �llt, �s szomor�an n�zett maga el�. Mert � is elk�lt�zik innen.

Szent Mih�lykor elviszik. Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a cs�sz�rnak.

No, a mi k�t g�ly�nk nem kell a cs�sz�rnak. De l�m, hogy �gy egybevetem �ket, arra gondolok, hogy a v�l�s �rz�se nem azonos f�jdalom-e benn�k?

Ahogy a k�t g�lya ott �ll egym�s mellett, bizony�ra �gy besz�lgetnek:

- �regem - mondja az asszony -, a v�zi liliomnak fogyt�n a vir�ga.

Az ura b�lint erre a fej�vel cs�ndesen.

Ism�t az asszony sz�l:

- Mikor indulunk?

- Mikor az utols� liliom is elt�nik.

- A gyerekek el�gg� er�sek.

- Megb�rj�k.

Mind a kett� �jra b�s elmereng�sbe m�lyed.

Milyen szomor� tud lenni a mad�r! Eg�sz test�vel szomor�.

A minap azt�n sok g�ly�t l�ttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu f�l�tt, azt�n egyszercsak: egyenes az �t D�lnek!

A fecsk�k csak tegnap mentek el. �gy besz�lt�k meg, hogy a templom tetej�r�l indulnak, mert ott gy�ltek �ssze.

T�m�ntelen nagy fekete mad�rraj volt az ott egy�tt. A falu csendj�ben nem hallatszott egy�b, csak az � csivikel�s�k-csiripol�suk.

Tan�cskoztak, disput�ltak.

Vajon min forgott a besz�d? Vez�rt v�lasztottak-e, vagy az �t ir�ny�t h�nyt�k-vetett�k meg? Rossz h�rt kaptak-e Afrik�b�l? Vagy valamelyik m�s falubeli fecsken�pr�l szavaztak, hogy megv�rj�k-e �ket, vagy n�lk�l�k menjenek! - Ki tudn� megmondani, ha nem mad�r?

F�lkerekedtek, egyp�rszor k�r�lkanyarodtak fenn, mint a b�cs�sok. Bizonnyal a falura n�ztek al� a magasb�l meg a vid�kre, azt�n elsz�lltak a messzes�gbe.

De h�t mi�rt megy el a g�lya, mi�rt megy el a fecske, ha a falunkat �rzi otthon�nak?

�h, bizony, k�nny� azt kital�lni: az �r, aki a g�ly�nak �s fecsk�nek is ura, nem itt ter�t t�len asztalt nekik. Elk�zelget az �sz. Az okt�ber hideg lehelet�t�l dermedten hullanak el a bogarak milli�i. A december szele kem�ny k�rget fagyaszt a vizekre, s a t�li �g felh�i h�val bor�tj�k be a mez�ket.

Mib�l �ljen akkor a szeg�ny g�lya meg a szeg�ny fecske? �hen halna meg itt az istenadta valamennyi.

Ma m�r nincs se fecske, se g�lya. Tal�n �ppen most rep�lnek fenn a sz�d�t� magass�gban a tenger f�l�tt �s a tenger felh�i f�l�tt. Tal�n �ppen most ki�ltja egyik g�lyafi�:

- Any�csk�m, elf�radtam!

- Terjeszd ki a sz�rnyadat - feleli bizonnyal az anyja.

S megsz�nik a sz�rnyak leveg�ver�se. Az eg�sz g�lyacsoport kiterjesztett sz�rnnyal leng a leveg�ben.