A kisfi� egyed�l �ld�g�lt a padon. Az �sz lehelete l�tszott a leveg�ben, jobb h�j�n ezzel j�tszott. Kopott, szakadt ruh�ja alig v�dte a hidegt�l, cip� helyett vastag rongydarab volt a talp�ra k�t�zve.
Idej�t se tudja, mi�ta �lt az utc�n, igaz, azt sem tudta pontosan, h�ny �ves. A Pi�s szerint n�gy lehet, de � ink�bb �tnek szereti mondani mag�t. M�g t�l kicsi, hogy tolvaj legyen, �gy k�regetni szokott az utc�n. A t�bbiek elszedik, amit �sszekoldul, �hen is halhatna t�l�k. A piacon n�ha adnak neki �telt, ott eszik, igaz, mindig �hes.
Sz�ke f�rtjei mocskosan tapadtak a feje b�bj�ra, pisze orra �s ragyog� k�k szeme volt, ajka cs�ppnyi, sz�vforma, szeglet�ben k�t g�dr�cske, ha mosolygott. Angyalk�nak g�nyolt�k a t�bbiek, b�r � nem tudja, mi lehet az, angyalka. Bizonyosan valami cs�fs�g.
Most nyugodtan �cs�r�ghet, hideg id�ben a n�pek nem j�rnak sz�vesen az utc�n. Aki meg igen, az nem ad neki egy fill�rt se. D�lut�nig a t�bbiek sem zaklatj�k, de est�re kin�z neki egy alapos ver�s, ha �res zsebbel t�r haza... Sz�mtalanszor megrugdost�k m�r, a fellend�tett k�zt�l is �sszerezzen, mint egy kis riadt mad�rka.
Elm�ly�lten szeml�lte a parkot, a t�voli �ton lovas kocsik haladtak, valahonnan hallatszott a tejeskocsi csilingel�se is, a robusztus murak�zi lovak nyak�n r�zk�dtak a kis cseng�k.
A tej gondolat�ra megkordult a hasa. Ma nincs piac. �hesen fog lefek�dni, hacsak nem sz�nja meg valaki. Megborzongott, ahogy az �szi sz�l rongyai al� kapott. Ideje tov�bb�llni, gondolta. Elindult h�t a s�t�nyon a park m�sik v�ge fel�.
Ahogy k�zel�rt a kapuhoz, hangot hallott, egy id�s �r b�cs�zott �pp ismer�seit�l, majd s�tap�lc�j�t lend�tve elindult fel�je. Alacsony, k�pc�s ember volt, hossz� bajusszal az orra alatt.
A kisfi� odaszaladt hozz�, megsz�l�totta:
- Uram, uram! – ki�ltotta. - Sz�njon meg! �hezem, uram!
�gk�k szemeivel az �reget vizslatta, igyekezett min�l elesettebbnek mutatkozni, ahogy tan�tott�k a t�bbiek.
- Mondd, fiacsk�m! Mit keresel te idekint, ilyen cudar id�ben? - k�rdezte a f�rfi.
- Koldulok, uram! - felelte.
- H�t az ap�d?
- Nem tudom. Nekem olyan nincsen.
- �desany�d csak van? - horkantotta az �reg.
- Az sincsen, uram! Magam vagyok, ami�ta az eszemet tudom!
A kisfi� mag�ban m�r letett az alamizsn�r�l. Az �regember csak k�rdez�sk�dik, de az � pocakja �resen marad.
- Hogy h�vnak?
- Angyalk�nak, uram! - mondta b�szk�n
- Angyalk�nak? H�t ez meg mif�le n�v? - nevetett az �regember.
- G�nyn�v.
- Nos, ifj� Angyalka! Nem k�s�rn�l el a park v�g�ig? �reg vagyok m�r, �s j�l j�nne a t�mogat� k�z! - k�rte.
- H�t... ha megsz�n az �r, n�mi p�nz�rt sz�vesen!
- No, j�l van. Megkapod, te kis g�zeng�z – nevette az �reg.
Elindultak h�t egym�s mellett. Az �reg lassan l�pdelt, mark�ban a kisfi� puha kez�vel. Nem volt t�masza a gyerek, hisz m�g a derek�ig sem �rt. �ts�t�ltak a parkon, ki az �szaki kapun.
- Itt forduljunk balra, ott a h�zam! - sz�lt az �reg.
A kapuban azut�n r�k�rdezett Angyalk�ra.
- Nem vagy �hes, kisfiam?
- De igen, uram, nagyon - felelte a kisfi� halkan. Lelke m�ly�n felhorgadt a rem�ny, tal�n m�gis megt�mheti a pocakj�t, vagy ha p�nzt kap, legal�bb a ver�s elmarad.
- Akkor gyere be. A h�zvezet�n�m k�sz�t neked szendvicset meg kaka�t.
- K�sz�n�m, uram! - felelte a kisfi�, b�r fogalma sem volt, hogy mi is az a szendvics, �s mi f�n terem a kaka�.
A h�zban meleg volt �s f�lhom�ly. Az �reg letette a kalapj�t �s a k�peny�t, l�bait csoszog�san let�r�lgette, majd beterelgette a gyereket a nappaliba.
- Foglalj helyet - mondta.
A gyerek letelepedett a f�ldre, mire az �regember felvonta a szem�ld�k�t.
- Mi�rt nem a sz�f�ra �lsz? - k�rdezte
- Az micsoda? – csod�lkozott a kisfi�, ezt a sz�t m�g sosem hallotta.
- A sz�fa? H�t az az �l�alkalmatoss�g... ott, a kandall� el�tt!
Angyalka felkecmergett �s �vatosan le�lt a sz�l�re, vigy�zva, mocskos rongyai ne koszolj�k �ssze a huzatot. Kezdett f�lni, idegen volt sz�m�ra ez a tiszta, �ri k�rnyezet, gyomr�ban ismeretlen fesz�lts�g �lt, ak�r valami r�t sz�rnyeteg. Az �reg beh�vta a szolg�l�t, kaka�t �s elem�zsi�t hozatott.
Az asszony sz�r�s szemmel n�zte a gyereket, halkan morgol�dott, hogy mit akarhat az ura ett�l a mocskos kis vakarcst�l, miut�n kiment, az �reg a kisfi�hoz fordult.
- Ha ett�l, itt�l, megkapod a p�nzed �s elmehetsz...
- Igen, uram! – felelte. Szem�vel igyekezett gyorsan beinni a szoba k�p�t, hogy majd az utc�n, a hidegben legyen mir�l �lmodoznia. Ennyi gy�ny�r�s�ggel az eml�kei k�z�tt sok�ig elb�jhat a csattan�s �tlegek el�l.
"Milyen sz�p az a t�zhely" - csod�lta a kandall�t. Mindenhol vastag sz�nyegek, neh�z k�rpitok, k�nyvek. Por �s levendula elegye lengett a leveg�ben, mint valami titok illata. V�gy�d�an pillantgatott k�rbe, irigykedett, ha van gyerek a h�zban, milyen boldog lehet.
- ....de nagyon �r�ln�k, ha itt maradn�l, ha te is akarod...- az �regember hangja r�ntotta vissza gondolataib�l, de csak percek m�lva fogta fel, mit is mondott. Nagy szemeivel vizslatta az embert.
- Lakhatsz itt velem. Ehetsz, ihatsz. Lesz ruh�d, cip�d. Tisztess�gesen �lhetsz, tanulhatsz is. �reg vagyok m�r, ki tudja, meddig �lek. �r�k�s�m nincsen, a fiam meghalt. Nem maradt m�r senkim, aki utols� napjaimat der�ss� tehetn�. Akkor l�pt�l el�m, ott a parkban, amikor �pp elb�cs�ztam a bar�taimt�l, �gy terveztem, hogy �r�kre. Megfordult a fejemben, hogy meg�l�m magam, v�gy�dtam a csal�dom ut�n, a s�rba.
A gyerek nem �rtette, amit az �reg mondott, nem tudta, mit jelent az: "meg�l�m magam", azt sem tudta, mi az, hogy s�r, de sz�j�ban keser�v� v�lt a ny�l. H�t mit sz�rakozik �vele ez a v�nember? M�g hogy itt �lhet! Kegyetlen tr�fa ez egy koldussal! Szemeit elfutott�k a k�nnyek, ez az ostoba tr�fa jobban f�jt, mint a t�rsait�l kapott �tlegek. K�zben bej�tt a csel�d az uzsonn�val, az asztalra tette a t�ny�rt, rajta a d�san megpakolt hatalmas keny�rszeletekkel. A kaka� �des illat�t�l nagyot nyelt, moh�n n�zte az �telt, de nem mert �rte ny�lni.
- No, fiam! - noszogatta az �reg -, egy�l! Azut�n, ha maradn�l, Rosalie megmutatja neked az �gyadat, megmosdat �s lefekhetsz aludni.
A gyerek m�g mindig �rtetlen�l, de az �hs�gt�l vez�relve falni kezdett. Lenyelte az utols� falatot is. Riadtan n�zett az �regre, nem tudta, mit mondhatna, persze, hogy maradni akart.
- K�sz�n�m, uram!
- A szerencs�dnek k�sz�nd, fiam! Meg a j� Istennek! – az �reg r�mosolygott. Egyenes, �szinte tekintet�t�l a kisfi� megnyugodott.

�vekkel k�s�bb, amikor Angelo St. James a r�gi szalonban �cs�rg�tt port�it kortyolgatva, m�g mindig maga el�tt l�tta nevel�apja mosolyg� arc�t. St. James professzor a nev�re vette, iskol�ba k�ldte �s olyan boldog gyermekkort adott neki, amilyet tal�n a saj�t fia sem �lt �t. Nemr�g t�vozott az �l�k sor�b�l, kilencvenh�t �vesen, �gyban, p�rn�k k�z�tt, boldog el�gedetts�ggel, hiszen mellette volt a fia. � pedig egyed�l maradt, annak a r�gi �szi napnak a jutalm�val, a k�nyelmes, nyugodt �lettel. M�snap ell�togat az �rvah�zba, Mrs. Collins-szal m�r minden pap�rt elint�ztek, holnapt�l ism�t egy sz�ke, k�k szem� kisfi� nevet�se zengi majd be az �don h�zat.