Egy kis r�zsa r�vidke, �m csod�latos �lete

Elj�tt a tavasz. A Nap sugarai langyosan simogat�ak, az �g k�kj�be feh�r
b�r�nyfelh�k �sznak �s mad�rdalt�l zeng az eg�sz vil�g.
- Mi ez a l�gy tapint�s, �s mi ez a gy�ny�r� csalogat� dallam? - k�rdezte
ny�jt�zkodva a friss, harmatos r�zsabimb�. - Ism�t �letre csalogat a vil�g!
Csak nem visszat�rt a tavasz?
Lassan ny�jt�zva t�g�totta bimb�ja h�j�t a kis r�zsa. M�r nagyon b�jt volna
kifel�, �m kicsit m�g f�lt a szabad �g al� mer�szkedni, nem tudta pontosan
mi v�r r� odakint.
L�gy, langyos szell� remegtette meg bokra leveleit �s �gy �rezte, egyre
er�sebben v�gyik ki a vil�gba, hogy �rezhesse a Nap meleg�t, hogy
r�sz�llhassanak sz�r�ra a sz�nes lepk�k, hogy f�l�be dalolhassanak a
madarak.
- De csod�latos a vil�g - s�hajtott, �s egy nagyot ny�jt�zva �pp kidugni
k�sz�lt egyik kis szirma sz�l�t, mikor sz�r�n el�bb er�s szor�t�st �rzett,
majd a kis embergyerek, aki megmarkolta, hangosan felki�ltott:
- Jaaaj, de f�j! Megsz�rt ez a cs�nya vir�g!
Kis r�zs�nk vill�mgyorsan visszah�zta szirm�t.
- Jaj, nekem! Mit tettem - sop�nkodott. - B�ntottam szeg�ny kis
embergyereket, most biztosan nem szeret. Hogy lehetek ilyen ostoba �s
gonosz. �s egy�ltal�n mi�rt vannak ilyen cs�nya, sz�r�s t�sk�im, melyekkel
csak b�ntani tudok m�sokat?
Nagyon elszomorodott a kis r�zsa �s elhat�rozta, hogy � bizony ki sem ny�lik
soha t�bb�, mert csak bajt okoz, �s csak �rtani tud m�soknak.
Fenn az �gen a Nap len�zett a kis r�zs�ra �s l�tva szomor�s�g�t,
megsajn�lta.
- Ugyan m�r r�zs�cska! - sz�l�totta meg. - Ne legy�l �gy elkeseredve.
- Mi�rt ne lenn�k - ki�ltott vissza felh�borodottan a kis r�zsa. - Minek
�r�lhetn�k, amikor nincs rajtam semmi szeretni val�? Cs�nya vagyok �s
vesz�lyes. Csak megs�rtem azokat, akik hozz�m k�zelednek.
- Hiszen egy�ltal�n nem is vagy cs�nya - sz�lt a Nap. - Gy�ny�r� z�ld
sz�nben f�nylenek a leveleid, �s az im�nt, ahogy egy pillanatra kivillant a
szirmocsk�d sz�le is, �n azt is csodasz�pnek l�ttam.
- Nem �rdekel, hogy milyen z�ldek a leveleim, �s az sem �rdekel, hogy
milyenek a szirmaim. Cs�nya vagyok �s tele vagyok t�sk�kkel, melyekkel
mindenkinek csak f�jdalmat okozok.
- �des kicsi r�zsa - mosolygott szel�den a Nap. - Ne haragudj a t�sk�idre.
�k csak oltalmaznak t�ged. Most is megv�dtek att�l, hogy leszak�tsanak �s
azut�n elpusztulj.
A kis r�zsa egy pillanatra megr�k�ny�d�tt.
- Hm. �gy gondolod, csak engem v�dtek meg? - k�rdezte a Napot.
- �gy van - v�laszolt szeretetteljesen a Nap.
- De mi�rt kellett ett�l �gy megs�rteni azt a gyermeket, m�sk�pp nem tudtak
volna megv�deni?
- �k �gy tudnak megv�deni. Ha lenne r� m�s m�djuk is, olyan, mellyel
kevesebb f�jdalmat okoznak m�soknak, biztosan azt a m�dot v�lasztan�k. De
egyel�re csak sz�rni tudnak, m�st nem.
A kis r�zsa ezut�n nagyon sokat gondolkodott a Nappal val� besz�lget�s�n.
Sajn�lni kezdte a t�sk�it, ami�rt ennyire megharagudott r�juk, holott �k
csak az � kis �let�t v�delmezt�k.
- Most mit tegyek - s�hajtozott. - Itt vannak a t�sk�im, akikre nagyon
haragudtam, de most m�r tudom, csak j�t akarnak nekem. Viszont m�g mindig
f�lek att�l, hogy valakinek m�gis f�jdalmat okoznak, mert nem tudj�k, hogyan
v�dhetnek meg m�sk�pp. �s megint egyre jobban cs�b�t a k�lvil�g, olyan
sz�vesen kiny�ln�k �s megmutatn�m magam a Napnak, a felh�knek, a
pillang�knak �s... �s az embereknek. Az embereknek? De mi lesz, ha
valamelyik�k megint le akar szak�tani? A t�sk�im megint v�delmezni akarnak
majd �s ugyan�gy meg fogj�k sz�rni! �s b�r azzal, ha leszak�t, az �letemet
veszi el, de �n m�gsem akarom �t b�ntani. S�t, m�g az otthon�ba is sz�vesen
vele tartok, ha ezzel �r�m�t okozok neki. De a t�sk�im...
Ezek a gondolatok sz�mtalanszor megfogalmaz�dtak benne �s egyre ink�bb
k�ts�gbe esett, hogy mot mit tegyen. V�gs� tan�cstalans�g�ban a nap fel�
fordult �s elmondta neki is, hogy milyen gondolatok k�nozz�k �t.
- Kedves kis r�zsa - sz�lt a Nap. - Csod�latos dolog t�led, hogy ak�r az
�leted is �ldozn�d az�rt, hogy az embernek �r�m�t okozz. �s meg�rtem a
f�lelmed, hogy nem akarod �t b�ntani �s megsz�rni a t�sk�iddel. De a
f�lelmed helyett arra gondolj, hogy mi az amit igaz�n szeretn�l.
- Hogy mi az, amit igaz�n szeretn�k? - k�rdezett vissz a kis r�zsa.
- Igen. Mi az, amit igaz�n, mindenn�l jobban szeretn�l.
- �n... �n nagyon szeretn�k kiny�lni. Kibontani a szirmaimat, megmutatni
sz�neimet a vil�gnak.
- H�t, akkor mire v�rsz? - k�rdezte a Nap. - Nyiladozz! Alig v�rom, hogy
v�gre gy�ny�rk�dhessek szirmaid pomp�j�ban.
- De mi lesz, ha megint j�n az embergyerek, �s �n megsz�rom... -
aggodalmaskodott a kis r�zsa.
- Ne t�r�dj most ezzel - b�ztatta a Nap. - Csak nyiladozz, �s megl�sd, ha
�tengeded magad sz�ved v�gy�nak, minden a lehet� legjobban alakul majd.
A kis r�zsa lassan, b�tortalanul ny�jt�zkodni kezdett a bimb� belsej�ben.
Bizonytalanul mocorgott, m�g mindig er�s f�lelmet �rzett.
- Gyer�nk, b�tran. Nincs mit�l f�lned - b�tor�totta a Nap.
A kis r�zsa ett�l valamelyest megnyugodott �s szirm�val r�snyire
kifesz�tette a bimb� ny�l�s�t. Ragyog� napf�ny sz�r�d�tt be a r�sen, ez
felb�tor�totta �s m�g b�trabban dugta kifel� szirmait. Egyre er�sebb v�gyat
�rzett arra, hogy kiny�ljon, h�t engedett a v�gy�nak �s lassan, de egyre
hat�rozottabban bontakoztatta ki szirmait a bimb�b�l.
- Csod�latos - �muldozott csillog� szemmel a Nap.
A kis r�zsa m�r egy�ltal�n nem �rzett f�lelmet, �s olyan sz�lesre t�rta,
ragyog� pirosban �s s�rg�ban j�tsz� szirmait, amennyire csak tudta. Kit�rta
mag�t �s le�rhatatlan �r�m�t �s boldogs�got �rzett, hogy v�gre megmutathatja
mag�t a vil�gnak. Sz�nes pillang�k sz�lltak arra �s pihentek meg szirmain.
L�pteik simogat�ak voltak, fens�ges �rz�ssel t�lt�tt�k el �t. Pacsirta
pihent meg a feje f�l�tt �s percekig csak az � f�l�be dalolt, �let�ben nem
tapasztalt m�g ilyen gy�ny�r�s�get.
A Nap mosolyogva figyelte a kis r�zs�t, ahogy �lvezettel adta �t mag�t �lete
csod�latos �lm�nyeinek.
K�s�bb k�t ember l�ny j�rt arra. Egyik�k kisebb volt, a m�sikuk nagyobb.
A kis r�zsa megijedt �s fej�t lassan lehajtotta. Legsz�vesebben elt�nt volna
a vil�g sz�n�r�l.
- �risten - gondolta r�m�lten. - Itt az ember! Mi lesz, ha le akar
szak�tani? �s mi lesz, ha megint megsz�rom?
- Jaj, de gy�ny�r� - ki�ltott a kisebbik ember l�ny �s a r�zsa fel�
indult. - N�zd, mama!
- Igen, t�nyleg csodasz�p - mondta a nagyobb.
- Milyen gy�ny�r�ek a szirmai - hajolt k�zelebb. - �s... �s olyan csod�latos
illata van!
A kis r�zsa felkapta a fej�t!
- Illat? - hitetlenkedett. - Csod�latos az illata? Az illatom? Nekem van
illatom? �s ezt a vil�g ilyen csod�latosnak tartja?
B�szk�n emelte fel �jr a fej�t �s szirmait a Nap fel� ford�totta.
- Hallod? - ki�ltott fel bar�tj�nak. - Van illatom! �s csod�latos!
- Hallom - v�laszolt k�nnybe l�badt szemmel a Nap. - �s �rzem is! T�nyleg
csod�latos az illatod!
A kis emberl�ny m�g k�zelebb hajolt �s �ppen ny�lt volna a r�zsa sz�ra fel�,
mikor hirtelen valami megcsillanva mag�ra vonta a figyelm�t.
- N�zd csak mama - sz�lt �desanyj�nak a kisl�ny. - Valami csillog ott a
sz�r�n.
- Igen, kicsim - v�laszolt �desded hangon az anya. - Az ott a t�sk�je.
- T�sk�je?
- Igen, a t�sk�je.
- Mi�rt van egy ilyen gy�ny�r� vir�gnak t�sk�je? - k�rdezte a gyermek.
Az anyja kedvesen mosolygott:
- Ezekkel v�di meg mag�t.
- Ezekkel v�di meg mag�t? Mit�l kellene megv�denie mag�t?
- P�ld�ul att�l, hogy a hozz�d hasonl� kisl�nyok, nehogy leszak�ts�k.
A kisl�ny elhallgatott �s csendben n�zte a r�zs�t.
- Mama - sz�lalt meg v�g�l.
- Tess�k, Kincsem.
- Azt hiszem, nem akarom leszak�tani. �s nem az�rt, mert f�lek, hogy megsz�r
a t�sk�ivel. Hanem az�rt, mert �gy sz�p, ahogy itt van. N�zd milyen sz�pen
csillognak a t�sk�i is a napf�nyben.
Anyuka k�nnyt�l csillog� szemekkel mosolygott kisl�ny�ra.
- Val�ban, Kicsik�m. Nagyon sz�pen csillognak.
- �nekelhetek neki egy sz�p dalt? - k�rdezte a kisl�ny.
- Persze, Dr�g�m! �nekelj csak.
�s a kisl�ny �nekelni kezdett.
A kis r�zsa pedig el�rz�keny�lve hallgatta. Olyan csod�latos �nek volt ez,
amilyet m�g sohasem hallott. M�g a legdalosabb madarak �nek�t is fel�lm�lta.
M�rhetetlen boldogs�got �rzett. Elj�tt az ember �s a t�sk�i �gy v�dt�k �t
meg, hogy k�zben nem b�ntott�k a kisl�nyt, s�t val�di sz�ps�g�ket mutatt�k
fel�.
- Mama - sz�lt a kisl�ny, mikor befejezte az �nekl�st.
- Tess�k, Kedvesem - fordult fel� az anyja.
- Meddig �l egy ilyen sz�p vir�g?
- Ak�r t�bb napig is gy�ny�rk�dhet�nk benne, miel�tt elhervadna �s �j �letet
kezdene.
- Elj�v�nk hozz� holnap is? - k�rdezte a kisl�ny. - Szeretn�k neki minden
nap �nekelni, am�g �letben van.
- Persze, Kicsim. Elj�v�nk hozz� minden nap, hogy �nekelhess neki.
A kis r�zsa �lm�ban sem gondolta volna, hogy a vil�g �s az �let ilyen
csodasz�p.
B�szk�n meresztette szirmait a Nap fel�, �s minden nap egy�tt v�rt�k
bar�tj�val, hogy a kisl�ny elj�jj�n �s �nekeljen nekik. Csod�latosan teltek
a napok. Minden pillanat maga vaolt az �lom. Szinte m�g azt sem vette �szre,
amikor elj�tt az ideje annak, hogy szirmait ledobva, nyugov�ra t�rjen �s
elm�lva, itt hagyja ezt a csod�latos vil�got.
Nem b�nk�dott, nem volt szomor�.
R�vidke �let�nek hajnal�t ugyan be�rny�kolta f�lelme, �m v�gyainak �tengedve
mag�t, v�g�l olyan csod�kban volt r�sze, melyek k�z�l, ha csak egyetlen
egyet �lt volna �t, az is meg�rte volna az elm�l�st.
Boldogan t�rt h�t meg, �s tudta, hogy egyszer �jra elj�n majd a tavasz...