Egyszer t�rt�nt, mikor m�g az emberek k�v�l hordt�k a sz�v�ket, mint a legbecsesebb d�sz�ket, hogy egy kisfi� �cs�rg�tt a par�nyi t� partj�n. Kezeit telet�mk�dte mindenf�le kaviccsal, azut�n egyes�vel a hull�mz� v�zt�k�rre vetette �ket, egyre messzebb �s messzebb. A kavicsok l�gy csobban�ssal mer�ltek el - �jb�l �s �jb�l.

- Mi�rt b�sulsz Funo? - A kisgyerek ijedten ford�totta figyelm�t a m�g� lop�dzott alakra, de ijedelme r�gvest al�bb hagyott, mikor a v�n remete bar�zd�lt von�saira ismert. Mi�rt is f�lt volna t�le, hisz b�rh�nyszor megl�togatta, Halerum mindig kedvesen, minden f�ldi j�val k�n�lta.
- Elhagytam a sz�vem. - pityeregte, �s b�nat�ban �jabb k�vecske suhant a t�ba.
- A sz�ved? - csod�lkozott a v�n Halerum.
- Igen - azt! - H�pp�gte. - Elvesz�tettem, pedig �gy vigy�ztam r�, mint a szemem f�ny�re! - k�nnycseppet t�r�lt ki a szeme sarkaib�l. A remete lehuppant mell� botj�t let�masztva �s kedvesen r�mosolygott. Kezeit �sszekulcsolta s a felt�nd�kl� f�ny�radatban. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sok�ig a var�zslat, de ak�r �r�kig is eln�zte volna a var�zsl� kezeit. �s mikor azok sz�tt�rultak - l�m a fi� csod�s sz�ve ragyogott fel benne.

- Megtal�ltad! - ki�ltott fel boldogan, �s �t�lelte a remet�t. - Szeretlek Halerum! Ezt r� is v�sem! Csupa nagy bet�kkel! Add oda k�rlek! Ezent�l a legjobban l�that� helyen fogom hordani, hogy l�ss�k, milyen j� vagy!

- Funo vid�ms�ga felh�ket sz�toszlat� sug�rk�nt villant fel.
- Tudod mit? - t�prengett a remete. - Hadd v�lasszam meg �n a hely�t.
- Rendben. - egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott �s a par�nyi sz�vecske, mint egyetlen f�nypont felemelkedett a tenyer�b�l - �s a fi� mellkasa fel� haladt. Funo leplezetlen boldogs�ggal, csillog� szemekkel b�mult k�zeled� sz�ve ut�n, hogy mennyire sz�p helye is lesz ott, �m amikor az elt�nt mellkas�ban, elpityeredett.
- H���! De ott nem l�tja senki sem! Hogyan fogj�k megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - �rtetlenkedett.
- Figyelj r�m Funo. - az �reg meg�rintette a k�nnyes arcot �s elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a vil�g, mennyire szeretsz. El�g, ha te tudod �s az, akit a sz�vedbe z�rsz. Mondd el b�tran annak, akit belev�sel: Szeretlek! �gy m�r nem fogod elvesz�teni sosem, mert benned �l tov�bb - �s ezt m�r nem veheti el senki sem.
Funo elt�prengett a remete v�lasz�n, majd az utols� kavicsot is eldobta �s vid�man felugrott.
- K�sz�n�m Halerum! - nagy puszit nyomott az �reg v�ns�ges arc�ra, majd egy pillang�t megl�tva ut�na futott. Halerum pedig csak b�mult a t�volod� gyermek ut�n �s mosolygott - majd egyszer meg�rti.
Az�ta sz�v nem hordatik k�v�l, csak a csendes m�lyben v�s�dnek fel r� a nevek - �jb�l �s �jb�l.