Volt egyszer egy gazdag ember. Eg�sz �let�ben megvolt mindene. H�rom fi�t sz�pen felnevelte. Hanem az�rt a kincsesl�da kulcs�val m�gsem lehetett a betegs�get kiz�rni a h�zb�l. Az bizony �t is utol�rte. Nagy baj�ban, �regs�g�ben csak a legkisebb fia �polta. A m�sik kett� ezalatt �lte vil�g�t: sz�p feles�get, j� cimbor�kat szereztek.

M�gis, miel�tt meghalt volna a gazdag ember, �gy rendelkezett, hogy sok-sok arany�t a legid�sebb fia kapja. Sz�p, tornyos h�z�t, sz�z hord� bor�t a k�z�ps�nek aj�nd�kozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen b�zaszemn�l.

Alighogy eltemett�k, a k�t nagyobbik fi� hamarosan megvigasztal�dott a kincseken. Kinevett�k az �ccs�ket:
- No, te ugyan elmehetsz az �r�ks�geddel! Hi�ba kedveskedt�l, h�zelegt�l az ap�nknak, m�gis minket szeretett jobban! Azzal el is kergett�k a h�zt�l.
Futott szeg�ny fi�, am�g csak l�tott, �s est�re egy rozoga cs�szkunyh�ban h�zta meg mag�t. F�j� sz�vvel gondolt az apj�ra. Sehogyan sem tudta meg�rteni, mi�rt b�nt vele ilyen mostoh�n. Mihez kezdjen ezzel a b�zaszemmel?...
Keser�s�g�ben el is haj�totta, s elhat�rozta, hogy m�snap vil�gg� megy. H�t, amint reggel fel�bred, �szreveszi �m, hogy a b�zaszem kikelt az �jjel, �s szeml�tom�st n� a sz�ra. �gy n�tt, ahogy n�zte. Mire a nap delel�re �rt, gy�ny�r�, d�s kal�sz ringott a sz�lben.

- Ennek fele se tr�fa! - gondolta a fi�,�s leakasztotta v�ll�r�l a v�ndortariszny�t. A kal�szb�l a tenyer�be pergette a magokat, �s mind egy szemig �jra elvetette.
- M�snap virrad�ra azok is kikeltek, sz�rba sz�ktek, d�lre gazdag kal�szokat hoztak. A fi� akkor�t f�ttyentett �r�m�ben, hogy a rig� is elcsod�lkozott a f�n.
Most m�r annyi b�z�ja volt, hogy vetett is, maradt is. A marad�kot k�t k� k�z�tt meg�r�lte, �s kicsi cip�t s�t�tt bel�le. �ppen bele akart harapni, amikor arra j�tt egy v�ndor, de olyan f�radtan, hogy m�r alig v�nszorgott.
- Ennek nagyobb sz�ks�ge van a keny�rre, mint nekem - gondolta a fi�, �s j�sz�vvel odaadta a cip�t az �regnek.

Igaz, � maga �hes maradt, de a csod�latos b�zaszemek m�snap m�g t�bb term�st hoztak, �s k�tszer akkora cip�t s�thetett mag�nak. Ez �gy ment napr�l napra. Egyre t�bb dolga lett a fi�nak, de szomor�s�ga elm�lt, arca j�kedvt�l piroslott. Minek is szapor�tsam a sz�t?

- Hamarosan j�m�d� ember lett bel�le. Mindig annyit vetett �s annyit aratott, hogy minden r�szorul�nak adhatott a kenyer�b�l. Meg is szerett�k hetedh�t orsz�gban.
- Esztend�k m�ltak el, m�g egyszer, egy zimank�s est�n toprongyos ember kopogtatott be az ajtaj�n.
- K�ny�r�lj meg rajtam egy falat keny�rrel, mert �hen halok! - k�rlelte panaszosan. A fi� mindj�rt az asztal�hoz �ltette. Alig ettek, egy m�sik diderg� v�ndor is bez�rgetett �jjeli sz�ll�s�rt. Azt is megvend�gelte �s megk�rdezte t�l�k:
- Ugyan milyen nagy szerencs�tlens�g �rt benneteket, hogy �gy kell a vil�gban v�ndorolnotok? Fels�hajtott az els�:
- Volt nekem sok aranyam, de mind elk�lt�ttem. Sz�p feles�gemnek cicom�ra kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A m�sik lehorgasztotta a fej�t, �s nagy b�san mondta:
- Volt sz�p h�zam, sz�z hord� t�zes borom. A sok bort megittuk, a tornyos h�z oldal�t kir�gtuk a cimbor�kkal a nagy mulatoz�sban.

- �n pedig csak a b�zaszemmel kezdtem - mondta csendesen a h�zigazda. Elkerekedett erre a szeme a k�t idegennek. Felugr�ltak az asztalt�l:
- Hiszen akkor te vagy a mi �cs�nk! H�t nem ment�l vil�gg� b�natodban?
- Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fi�. - �s most m�r mindent �rtek. Te, �des b�ty�m, csak holt aranyakat kapt�l; te m�sik b�ty�m, elm�ll� k�veket �s az elfoly� borban hamis melegs�get. De nekem egyetlen b�zaszemben �r�k�l hagyta ap�m a meg�jul� �letet, a munka �r�m�t, a m�sokon val� seg�t�s boldogs�g�t. Most m�r tudom, hogy az ap�m nagyon szeretett engem.