Van a m�hesemben egy szalmad�v�ny.
Amikor a nap�ra igen fekete von�ssal mutatja a d�lut�ni id�t, oda szoktam leheveredni �s olvasgatni vagy szenderegni.
Mert olvasni is j�, meg aludni is j�. Mikor olvasok �gy �rzem, mintha egy m�sik embernek a lelke volna bennem, �s ez gy�ny�r�s�g: mikor pedig alszom, �gy �rzem, mintha az �n lelkem volna egy m�sik emberben: �s ez is gy�ny�r�s�g.
Most a n�hai j� Szal�rdi J�nos Siralmas Magyar Kr�nik�ja van a kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatn�m. Csak �ld�g�lek a szalmad�v�ny sark�n, �s a fejemet kezemre t�masztva, elm�l�zva n�zem az ajt� el� ereszked� di�fa lombjain �t a kertemet.
Micsoda sokadalma ez itt az �letnek!
Nincs a f�ld�n egy teny�rnyi t�rs�g, amelyen valami n�v�ny meg ne vetette volna a l�b�t. Ezernyi ezer rejtelmes �let emeli itt az �g fel� leveleit meg vir�gait. T�pl�lkoznak a f�ldb�l. Issz�k a harmatot. V�rj�k a napot reggel, az �jjeli �rny�kot este. Az �gak meg a levelek �rintik, takarj�k, n�zik egym�st. A vir�gok ide-oda forgatj�k fej�ket: hajladoznak, mint a susog� le�nyok. Egy lila sz�n�, b�jos m�kvir�g, mintha valamit keresne a f�ld�n. Egy liliom, mintha a szilvaf�ra n�zne. �s a bors�vir�gok erre-arra hunyorgat�, mosolyg� szemek. Mindezek k�z�tt pedig ezernyi ezer m�s �let rejt�zik: csigabig�k, akik f�l-f�l�gaskodnak egy-egy lev�lre: v�gigs�t�lnak a cukorbors� kar�j�n, �s jobbra-balra guggerozz�k a kert vil�g�t. A r�zsabokrokon gy�nge kis aranyszem� level�szek halv�nyz�ld t�llruh�kban. A ribizlibokrokon g�mb�ly� kis katicabogarak. Szanasz�t meg ide-oda vitorl�z� pillang�k, akik �let�nek �ri mivolta abb�l is kitetszik, hogy soha egyenes ir�nyban nem sz�llnak, hanem csak �tlet szerint ki meg be, egyik vir�gcs�rd�b�l a m�sikba, �s mindennap ler�szegednek.
Mennyi �let!
�s mindnek van gondolata, v�gya, akarata, vid�ms�ga vagy szomor�s�ga. Mind csal�dos �letet �l, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik �s alszik, �pp�gy, mint az ember.
A m�hes deszk�j�n egy kis nefelejcssz�n k�k pillang� jelenik meg. Ismerem ezt a pillang�f�l�t: a lycaen�k b�jos csal�dj�b�l val�. Mikor a nap m�r lehajl�ban van, ott rajzanak az erd� tiszt�sain meg a kasz�latlan r�teken, a l�ncvir�g feh�r pehelygoly�i f�l�tt. N�ha egy-egy csoport �sszegomolyodik a vir�gok f�l�tt, �s mint valami k�k labda, forog f�l- �s al�sz�llva a leveg�ben.
Mi ezeknek az �let�k?
Csupa gondtalans�g, j�t�k �s vid�ms�g.
A kis pillang�r�l Boz�ki Ilonka jutott eszembe, az �n kis k�k szem�, k�k ruh�j� tan�tv�nyom. Ilonka is a mez�n �l, a pitypangok, temond�df�vek, harangvir�gok �s kikericsek k�z�tt, mert libap�sztor. Kedves kis feh�r arc� gyermek. Napestig dalol, meg r�pk�d a mez�n. A minap, hogy a k�h�don meg�llottam, ott l�ttam �t a f� k�z�tt. A f�zbokor �rny�k�ban �lt, �s egy bodzafadarabra �lt�getett rongyokat. A fadarabb�l baba lesz, a rongyokb�l selyemvigan�. Azt�n a fadarabot odaszor�tja ahhoz a kis egy�gy� sz�v�hez. Mert a sz�vnek szeretni kell, ha rongy, ha fadarab!
Cs�ndesen �lltam ott, m�gis meg�rzett. Az ember meg�rzi h�tulr�l is, ha n�zik. F�lugrott �s hozz�m futott. �t�lelte a k�t l�bamat, �n pedig megsimogattam
- Tudok m�g mindent - sz�lt a kezemet fogva -, k�rdezzen.
- H�t mondd meg, hogy mi�rt teremtett t�ged a j� Isten?
�s a kis le�ny az iskolai �nekl� hangon felelte:
- Az�rt, hogy �t megismerjem, szeressem, neki szolg�ljak �s �dv�z�ljek.
A szeme szinte k�nnybe l�badt a boldogs�gt�l, hogy nekem felelni tudott.
Azut�n megmutatta a bab�j�t.
A bab�hoz adtam egy piros selyemp�ntlik�t, ami a k�nyvemben hevert, meg kifaragtam a baba fej�t.
Mondom, �gy eszembe jutott a kis Boz�ki Ilonka, mikor a k�k pillang� fel�m lebegett, �s lesz�llott egy r�zsz�gre, �ppen a macsk�m feje el�. A macsk�m ott aludt a napon. Szinte sz�tfolyva fek�dt ott f�loldalt, elny�jtva mind a n�gy l�b�t. Most azonban, hogy a pillang� odar�ppent, megmozdult �s az egyik l�b�val r�kapott. Azut�n lomha mozdulattal visszavonta a l�b�t: a szemeivel hunyorgott, megszagolta �s tov�bb aludt.
A pillang� meg ott maradt sz�tesett sz�rnyakkal, mint k�t k�k vir�gszirom. Soha t�bb� nem l�tja ez a vir�gok orsz�g�t, nem kereng a napon az � kis testv�rk�ivel.
Volt.
Nincs.
Mi c�lja lehetett vele a teremt�snek, hogy �letet adott neki, �tdajk�lta �veken kereszt�l a herny� meg b�balakon, azt�n pomp�s k�k b�rsonysz�rnyakkal csinos�totta f�l, �s a vir�gok illatos vil�g�ba tette lak�nak, s v�g�l egy nagyobb �llat egyetlen vad mozdulat�nak engedte �ldozatul.
Arra gondoltam, hogy meg�t�m a macsk�t.
De minek?
A term�szet gyilkoss� nevelte, s csup�n bennem ki�ltozott f�l az igazs�g hangja megtorl�s�rt.
Szerencs�je volt m�gis a macsk�nak, hogy a kertajt� megz�rd�l�se elford�totta t�le a figyelmemet.
Ki j�n?
Egy �nnepi ruh�ba �lt�z�tt, sov�ny kis parasztasszony.
Egyenesen a m�hes fel� tart. F�lreh�r�tja az �tba hajl� alma�gakat.
Most megismerem: Boz�kin�, az Ilonka anyja. S�r. Temet�st jelent?
- Ki halt meg, lelkem?
- A kisle�nyom.
- Ilonka?
- Az.
- Mi baja volt? Mi �rte?
- Torokgy�k.
Le�lt a deszk�ra, �s nagy feh�r zsebkend�j�be takarta el az arc�t.
A macsk�m m�r elt�nt onnan. Nekem m�gis �gy r�mlett, mintha a f�k �rny�k�ban egy m�sik hunyorg� szem�, �ri�si fekete szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadoz�k szoktak: lomh�n �s nesztelen�l.