Vir�g�k legkisebb l�nya, Val�ria, akit mindenki csak Vad�cnak h�vott t�ls�gos elevens�ge miatt, egy sz�p napon gondolt egyet �s �sszepakolt n�h�ny holmit egy tariszny�ba. R�gi v�gy�t akarta megval�s�tani, elindulni egyed�l, felfedezni a vil�got. Nem sz�lt senkinek, de az�rt a szob�ja asztal�n hagyott egy �zenetet, hogy ne agg�djanak, elment vil�got l�tni. Ha mindent megn�zett, akkor haza fog j�nni.

Gondolta, hogy nem fognak ennek nagyon �r�lni a csal�dban, m�gis rem�nykedett, hogy id�vel megb�k�lnek, �s szeretettel v�rj�k haza.
Kora hajnalban hagyta el a h�zat. Senkivel nem tal�lkozott, am�g v�gigment a falun, �s a s�t�t erd� fel� igyekezett. Ott akart elb�jni, am�g keresik, miut�n megtal�lj�k a level�t. Egy�ltal�n nem f�lt, ink�bb izgalmat �s �r�met �rzett, hogy azt teheti, amire olyan r�g�ta v�gyott. M�g egy p�r �vig iskol�ba kellene itthon j�rnia, ahogyan a testv�rei is tett�k, megtanulni valamilyen szakm�t, azt�n csal�dot alap�tani �s dolgozni, gyerekeket nevelni, v�g�l meghalni, ahogyan a nagymama is meghalt, p�r h�nappal ezel�tt.
�gy �rezte, �neki m�s a dolga az �let�ben. Csak azt kell megtudni, hogy mi is legyen az?

Valaki majd biztosan megmondja a vil�gban – gondolta Vad�c.
Gyorsan haladt az erd�ben, pedig arra is vigy�zott, hogy ne hagyjon nyomokat maga ut�n. M�g pihenni sem �llt meg egy percre sem. Boldogan k�sz�nt�tte a felkel� Napot, a csivitel� madarakat. Lelk�ben �nekelt mindenr�l, ami csak esz�be jutott.

Maga sem tudta, hogyan b�rta, de eg�szen estig pihen� n�lk�l csak ment, ment az erd�ben beljebb �s beljebb. Azt tudta, hogy ez nagyon nagy erd�, nem j�rta m�g v�gig tal�n senki. Mikor s�t�tedni kezdett, akkor d�bbent csak r�, hogy m�r nem is tudja, merr�l j�tt �s merre tart. Lehet, hogy k�rbe megyek –gondolta. Jobban kell figyelnem a f�kat, hogy folyamatosan �szak fel� tartsak!

Tal�lt egy kis barlangot �jszak�ra, ahol v�g�l lefek�dt �s p�r pillanat m�lva m�r aludt is. Reggel pedig �gy �rezte, m�g soha nem aludt ilyen j�t a saj�t �gy�ban sem, pedig minden tagja f�jt a kem�ny fekv�st�l. J�l bereggelizett, azt�n, miut�n gondosan megn�zte a f�kat, elindult �szak fel�.
Nem gondolt arra, mi lehet otthon, csak arra, hogy v�gre megval�s�thatja az �lm�t. Ment rend�letlen�l, boldog �r�mmel a sz�v�ben. K�s� d�lut�n volt, mikor �jra megpihent. Kezdett elf�radni, a ruh�ja sok helyen kiszakadt, �s szomjas volt. M�r nagyon kev�s v�z maradt a kulacs�ban. Valahogy erre nem is gondolt el�re, hogy elfogyhat az �lelme �s az iv�vize is, ha sok�ig lesz az erd�ben. Le�lt egy kid�lt f�ra �s tan�cstalanul n�zett k�r�l, mintha seg�ts�get v�rna.

Mivel m�g egy �ra m�lva sem tudta, mit�v� legyen, csak �lt a fat�rzs�n �s gondolkodott. Azt a gondolatot, hogy visszafel� induljon, teljesen elutas�totta. Az nem lehet, hogy �gy v�gz�dj�n ez a csod�latos utaz�s!
Ebben a pillanatban �rezte, hogy valaki vagy valami megmozdult a h�ta m�g�tt! Megdermedt a f�lelemt�l, azt�n m�gis hirtelen h�trafordult. Egy f�nyl� alak �llt m�g�tte tiszta feh�rben, �s mosolyogva n�zett r�. El�sz�r azt sem tudta, f�rfi – e vagy n�, azt�n mikor a f�nyess�g elt�nt, egy fiatal n� �llt ott. Vad�c csod�lkozva n�zte sz�p, h�feh�r ruh�j�t, �s �nk�ntelen�l v�gign�zett a saj�t piszkos, szakadt ruh�zat�n.

A t�nem�ny le�lt vele szemben a f�be. Nem sajn�lta a ruh�j�t.
- Szervusz, Vad�c! – mondta kedves hangj�n-, L�tom, nem tudod, ki vagyok, pedig �n mindig veled vagyok, hiszen �n vagyok az �rz� angyalod! Most k�l�nleges enged�lyt kaptam, hogy megjelenhetek el�tted, �gy, hogy l�thass. Te nem sokat gondolt�l eddig r�m, de �n m�gis vigy�ztam r�d, b�rhova ment�l. N�lk�lem nem juthatt�l volna baj n�lk�l ilyen messzire az erd�ben. Itt mindenf�le m�rges n�v�nyek �s cs�p�s rovarok vannak, sokan p�rulj�rtak m�r, akik tal�lkoztak vel�k!

Vad�c az els� meglepet�s ut�n visszanyerte b�tors�g�t, �s �szinte �rdekl�d�ssel, csod�lkozva b�multa a k�l�n�s n�t, aki az �rangyal�nak mondta mag�t. A Nagymama mes�lt m�r neki arr�l, hogy mindenkinek van egy l�thatatlan �rz� angyala. Ezek szerint most � fog neki seg�teni, hogy folytathassa �tj�t, �s megval�s�tsa �lmait a vil�gban. Vette a b�tors�got �s k�zelhajolva meg�rintette az angyalt, hogy megtudja, val�ban ott van-e, vagy csak a k�pzelete j�tszik vele. Az angyal ezt megengedte, �s nagyon vid�man mosolygott k�zben Vad�cra:
- Ingrid a nevem – mondta kedvesen – mostant�l l�that� alakban fogok veled lenni, ameddig erre lesz sz�ks�ged. Ha gondolod, el is indulhatunk Mi az utic�lod tulajdonk�ppen?
Vad�c elcsod�lkozott, vajon mi�rt nem tudja az angyal, hogy � hova k�sz�l. �gy gondolta, az angyalok mindent tudnak. Az�rt m�gis v�laszolt neki:
- Vil�got l�tni indultam. Ha �tmegy�nk ezen az erd�n, biztosan be�r�nk a vil�gba, ahol megtudom, miv�gre is sz�lettem �n, �s mi az, amit tanulnom kell. Nem szeretn�k t�bbet iskol�ba j�rni, csak amennyi felt�tlen kell ahhoz, ami�rt �n sz�lettem A nagymam�m mindig azt mondta, biztosan nagyon izgalmas �letem lesz, az�rt kaptam ilyen vad�c term�szetet!
Az angyal mosolyogva v�gighallgatta, azt�n valahonnan el�vett egy sz�p piros alm�t, Vad�cnak adta, �s elindultak egy�tt szigor�an �szak fel�.
Vad�c nagyon �r�lt Ingridnek, sokat besz�lgettek, �s ha Vad�c meg�hezett, vagy megszomjazott, Ingrid mindig tudott neki valahonnan ennival�t �s innival�t ker�teni. � maga azonban nem is evett, nem is ivott. Nem volt r� sz�ks�ge. Vad�c csod�lta kedvess�g��rt �s vid�ms�g��rt. Am�g az � ruh�ja m�r szinte rongyos volt, Ingrid feh�r ruh�j�n m�g csak egy porszem sem l�tszott!

M�r napok �ta mentek �szak fel�, de semmi jel nem mutatta, hogy az erd� sz�le fel� j�rn�nak. Sokat besz�lgettek, Ingrid tan�tgatta Vad�cot, bemutatta neki a n�v�nyeket, madarakat. Mindegyiket a nev�n nevezte, �s tudta, mire val�k, melyik gy�gy�t�, melyik m�rgez�. Vad�c j� tan�tv�ny lett, nagyon megszerette Ingridet, �s boldog volt, hogy eg�sz �let�ben vele lehet. Sokszor gondolt arra, hogy nem fogja mindig l�tni Ingridet – ilyenkor elszomorodott. Ingrid r�gt�n �szrevette, �s megvigasztalta, hogy ha nem is l�thatja, � akkor is vele lesz �s seg�teni fog neki mindenben.

Az erd�nek azonban csak nem akart v�ge szakadni, ez�rt komolyan meg kellett fontolniuk, hogy mit�v�k legyenek. Vad�c ruh�zata m�r teljesen elpiszkol�dott, elszakadt t�bb helyen is, a haja is piszkos lett a f�ld�n alv�st�l, �s nagyon k�cos, mivel f�s�t elfelejtett mag�val hozni. Nehezen vallotta be m�g mag�nak is, nemhogy Ingridnek, hogy beleunt a v�ndorl�sba, hazav�gyik a csal�dj�hoz, sz�leihez, testv�reihez, bar�taihoz.
Ingrid szavak n�lk�l is meg�rtette, �s �gy sz�lt Vad�choz egyik h�v�s reggelen:
- Kicsi Vad�c, ez az utols� napunk, hogy l�that� alakban k�s�rlek. El kell d�ntened, hogy folytatod az utat tov�bb az erd�ben, vagy amikor alszol, hazarep�telek. �n mindenhogyan veled leszek, b�r nem l�thatsz a szemeddel, csak a sz�veddel.
Mikor ezt Vad�c meghallotta, �gy meg�r�lt, hogy majdnem Ingrid nyak�ba ugrott, m�gis �gy tett, mintha er�sen gondolkodna a k�t lehet�s�gen. Azt�n v�g�l nagy komolyan ezt mondta:
- Folytatni fogom az utat hamarosan, �s nagyon �r�l�k, hogy te velem leszel mindig. Most azonban szeretn�k hazamenni, hogy jobban felk�sz�lhessek erre az utaz�sra. M�r sokkal t�bbet tudok, mint amikor elindultam, h�la neked Ingrid. Legk�zelebb m�r okosabb leszek. Lehet, hogy m�g p�r �vet is v�rnom kell otthon, hogy elindulhassak. K�rlek, Ingrid, ha lehet, vigy�l engem haza!

Ingrid elmosolyodott �s boldogan meg�lelte a kis vad�c le�nyt, aki m�r olyan kimer�lt volt, alig �llt a l�b�n.
- �hajod parancs, dr�ga gyermek! Most nem megy�nk tov�bb. Itt let�borozunk, �s megv�rjuk az �jszak�t!
�sszeb�jtak egy nagy fa t�v�ben, �s m�g sok�ig besz�lgettek, Ingrid felk�sz�tette Vad�cot, mi v�rhat r� otthon. Vad�c m�r semmit�l sem f�lt, annyira hi�nyzott neki az otthona. Azt sem b�nta, ha egy h�tig a sarokban kell is t�rdepelnie �tlen – szomjan. Elb�cs�zott Ingrid l�that� alakj�t�l, �s boldogan hunyta �lomra a szem�t.

Reggelre pedig val�ban csoda t�rt�nt! Ahogy fel�bredt, ott tal�lta mag�t a saj�t udvarukban a nagy k�rtefa alatt! Buksi nev� kuty�ja boldogan szimatolta k�rbe. Nagy leveg�t vett, �s b�tran bel�pett a h�zba.
�desanyja m�r a konyh�ban volt, feln�zett a reggeli k�sz�t�sb�l az ajt�nyit�sra. Ki is esett r�gt�n minden a kez�b�l, mert nagyot sik�tott �r�m�ben �s a fej�hez kapott:
- Vad�c, kisl�nyom, h�t hazaj�tt�l? – k�rdezte, �s s�rva �lelte mag�hoz kedves le�ny�t.
Vad�c nem mondott semmit, csak elkezdett � is nagyon s�rni. Erre el�ker�lt a csal�d t�bbi tagja is, volt nagy s�r�s – nevet�s. K�zr�l k�zre adt�k Vad�cot, n�zt�k piszkos, szakadt ruh�j�t, �s �r�ltek, hogy nem esett semmi baja, am�g t�vol volt. Nem is k�rdezgett�k, hanem f�rd�vizet k�sz�tettek neki, �s tiszta ruh�kat. Megv�rt�k, am�g elk�sz�l, �s egy�tt reggeliztek.
Reggeli ut�n Vad�c mindent elmes�lt, m�g Ingridet is. Sz�lei �s testv�rei nagyon meghat�dtak, �s meg�g�rt�k, hogy sokkal t�bbet lesznek ezut�n egy�tt, �s seg�tik egym�st, hogy ki-ki megtudja, �s meg is tegye, ami�rt sz�letett, az �rangyalok seg�ts�g�vel.

Te is nagyon fontold meg, �s k�sz�lj fel, ha �tnak indulsz, gondolj Vad�cra!